Isten a kicsinyeket felmagasztalta (Lk 1, 52). Az Atyaisten figyelme a szegény bennszülött mexikói férfi, tudniillik Juan Diego felé fordult, akit megajándékozott a Krisztusban való újjászületéssel. Megadta neki, hogy Szűz Mária arcát szemlélhesse, és segítségére legyen az amerikai kontinens evangelizálásában. Ebből világosan kitűnik, hogy mennyire igazak azok a szavak, amelyeket Szent Pál apostol az üdvösség munkálásával kapcsolatban hirdetett: Azt választotta ki az Isten, ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek (1 Kor 1, 28-29).
Szent Juan Diego, aki a Cuauhtlatoatzin nevet kapta, amely Beszélő Sas-t jelent, 1474 táján született a Texcoco-nak nevezett tartományban. Házasságkötése után az Evangélium követésére vállalkozva, feleségével együtt megkeresztelkedett. Minden szándéka az volt, hogy hite szerint él, és Isten, valamint az Egyház szolgálatára szenteli magát.
1531. decemberében, amikor úton volt a Tlatilolco helységbe, a Tepeyac-dombon megjelent neki az Istenanya, és azt parancsolta, hogy kérje meg a mexikói püspököt: építsenek templomot a jelenés helyén. A főpásztor, komolyan véve a bennszülött férfi kérését, bizonyítékot kért tőle, hogy a csodálatos esemény valóban megtörtént-e.
December 12-én a Szent Szűz ismét megjelent Juan Diegónak. Megvigasztalta őt, és meghagyta neki, hogy menjen el a Tepeyac-dombra, szedjen ott virágokat és hozza azokat magával. Bár téli hideg és szárazság is volt, a szent ember gyönyörű virágokat talált ott, amelyeket köpenyébe burkolva elvitt a Szent Szűzhöz. A Szűzanya megparancsolta neki, hogy a virágokat, mint az igazság bizonyságát, adja át a püspöknek. Juan Diego a püspök elé állt, kinyitotta köpenyét és a virágok a földre hullottak, köpenyén pedig a Guadalupei Szűz vonásai tűntek elő. Guadalupe ettől az időtől kezdve lett a nemzet lelki központja.
Miután Juan Diego templomocskát épített az Ég Királynője tiszteletére, nagy buzgóságtól indíttatva mindent elhagyott, és életét annak a kis szentélynek őrzésére és a zarándokok fogadására szentelte. Életszentsége az imában és a szeretet gyakorlásában mutatkozott meg. Mindehhez erőt merített az Üdvözítő eucharisztikus lakomájából, a Megváltó édesanyjának tiszteletéből, az Anyaszentegyházzal való közösségből és a püspökök iránti engedelmességből. Mindazok, akik ismerték őt, csodálták benne az erények ragyogását, különösképpen a hit, a remény, a szeretet és az alázat megnyilvánulásait, valamint a földi dolgok megvetését. Juan Diego a mindennapi élet egyszerű keretei között hűségesen szolgálta az Evangéliumot, megőrizve bennszülött voltának sajátosságait. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Isten nem tesz különbséget fajok és kultúrák között, hanem mindenkit meghív. Hogy gyermekévé legyen. Ez a Szent ilyen módon megkönnyítette az utat Mexikó és az Újvilág népe számára, hogy az Egyházban Krisztushoz térjen.
Élete utolsó napjáig Istennel élt, aki 1548-ban hívta magához. A róla való megemlékezés, amely mindig a Miasszonyunk guadalupei jelenésével kapcsolatos, évszázadok óta a föld különböző tájain elevenen él.
Forrás: II. János Pál pápa apostoli leveléből (Mexikóváros, 2002. július 31.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése