Mit jelent számunkra az ádvent? Mi van a szívünkben karácsonykor? Mire várunk? Mire vágyakozunk? Csávossy Elemér jezsuita atya erről így ír: „Karácsony az ádventi vágyak beteljesülése, az ádventi várakozás beteljesedése. Ahányféle az ádvent, annyiféle a karácsony. Vagy jobban: ahányféle a karácsony, annyiféle az ádvent, mely azt megelőzi és előkészíti.”
Ha felnőttként készíthetnénk egy karácsonyi kívánságlistát, mi állna a mi listánk legelején? Ha hétköznapi, praktikus dolgok állnának ott, azt se szégyelljük! Isten látja a lelkünket, ismeri vágyainkat. És Ő éppen ilyennek szeret minket! Ugyanakkor azt is szeretné, ha éppen a saját és környezetünk boldogsága, lelki békéje érdekében, elindulnánk azon a lelki ösvényen, amelyen Ő maga vezet. Ez Jézus személyes ádventje a mi számunkra, amikor életünk egyre több területén engedjük meg neki, hogy jelenlévővé váljon, azaz megszülessen, és örök teremtőként magához hasonlóvá formáljon bennünket. Ahogyan Csávossy atya fogalmaz, ez „Jézus lelki születése szívünkben”, ami „kegyelem által történik… s minket titokzatos testébe olvaszt. Krisztus mintegy újból megszületik bennünk, személyünkben új emberséget vesz fel, s mi az Ő folytatása, némileg befejezése leszünk”. Ahogyan Szent Pál írja: ’Örömest szenvedek értetek s kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedésének, az Ő teste, az Egyház javára’ (Kol 1,24)”. Ez a „kiegészítés” azonban nem csak a szenvedésben valósul meg, hanem az összes krisztusi tulajdonság vonatkozásában is, amiket a Lélek gyümölcseiként ismerünk a Bibliából: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23). Ha Jézus születését a szívünkben ezek a lelki ajándékok kísérik, hát nem megéri nekünk Őt befogadni a szívünkbe?
Karácsonykor azonban Jézusnak valójában hármas születését ünnepeljük: az Atyától való örök születését (1.), Szűz Máriától való földi születését (2.) és az őt befogadók lelkében való megszületését (3.). Ez utóbbiról elmélkedtünk eddig, most pedig Jézus földi születéséről gondolkodjunk el egy kicsit közösen, hiszen karácsonykor elsősorban ezt ünnepeljük.
Jézus földi születése dicsőséges, hiszen egy új korszakot nyitó, a mennyország ajtaját kitáró esemény: a bűneinkért helyettünk megváltást „fizető” isteni személy született meg a Szűzanyától Betlehemben! És dicsőséges a megtestesülés az emberi természetre nézve is, hogy Isten méltónak találta arra, hogy magára öltse. A végtelen Isten egy térben, időben és érzékelésében is korlátozott emberi testben élt közöttünk. Mennyire nehéz, sőt, kínkeserves lehetett Jézus számára ez az állapotváltoztatás, az örökkévaló és végtelen béke és boldogság felcserélése akár a földi világ legboldogabb pillanataira is, amelyek bizony nyomába sem érnek az égieknek. De Jézus azonban még ennél is messzebbre ment: vállalta a hideg és a forróság, az éhezés és a szomjazás, a fáradtság és a megaláztatás kínjait, a legkülönbözőbb fizikai és lelki fájdalmakat. Csak értünk! Mély, önzetlen és tiszta szeretetből! Hát ilyen Isten a mi Istenünk! Felfogni sem tudjuk, hogy milyen ragyogó, rajongó szeretettel van irántunk, ha ekkora áldozatra képes!
Karácsonykor ugyanakkor érdemes még jobban odafigyelni Jézus földi, nekünk pedig mennyei édesanyánkra, Szűz Máriára, akinek Jézus iránti odaadó szeretete, gondoskodása kiterjed miránk is, Jézus testvéreire a keresztségben. Amikor Jézus megszületett, a körülményeik messze nem voltak ideálisak. Mária azonban nagy kitartással és Istenbe vetett erős bizalommal mindent megtett, hogy a pici istengyermek egészségben, békességben, boldogságban nőjön fel. Szűz Mária égi édesanyánkként így segít minket is: a legreménytelenebb helyzeteinkben sem esik kétségbe, a karjába vesz, vígasztal, bátorít és megerősít. Karácsonykor ezért különösen is forduljunk Máriához, égi közbenjárónkhoz, aki sohasem fárad el a gyermekeiért vívott küzdelemben, és aki jó anyaként mindig meleg, elfogadó szeretettel vesz minket körül. Amikor magányosnak és méltatlannak érezzük magunkat, ő gyengéden tart a kezében. Amikor a leggyengébbek és a legelesettebbek vagyunk, akkor bölcs szívével átérzi, hogy min megyünk keresztül, és közbenjár értünk a Vigasztaló Szentléleknél, de segít a lehető legtöbb jót is kihozni a rossz helyzetekből. Istenszülő édesanyaként mellettünk áll abban, hogy a mi szívünkben is megszülethessen Jézus. Konkrét élethelyzeteinkben, és különösen is így karácsony táján, amikor a családi egység kovácsolására olyan sok jó alkalom adódik, bátran hívjuk őt segítségül!
Forrás: Regnum Christi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése