2014. október 4., szombat

Mi is az a Ferences Világi Rend?

A ferences első rendhez tartozóként most úgy írok a Világi Rendről, mintha egy családtag bemutatna egy másik családtagot. Szóval, nem vagyok éppen a legilletékesebb a témában, de kívülállónak még kevésbé nevezném magam. A Fioretti 16. fejezetében ezt olvassuk Assisi Szent Ferencről, illetve a Világi Rend kezdetéről: "a Szent oly hévvel beszélt, hogy a falu összes fiai és asszonyai, fellelkesedvén szavain, el akarták hagyni tűzhelyüket, hogy őt kövessék, de Szent Ferenc nem engedte, s mondá nekik: Ne hirtelenkedjétek el a dolgot, s maradjatok csak itthon. Majd én előírom, mit kell cselekednetek lelketek javáért. Ekkor határozta el, hogy mindenkinek üdvösségére megalapítja a Harmadik rendet." Azt is feljegyzi ez az írás, hogy Szent Ferenc szavainak ereje a Szentlélek munkálkodásának volt köszönhető. Ővele eltelve szólt Ferenc testvér. Talán némi túlzásnak tűnik a beszámolóban, hogy a falu összes lakója egytől-egyig követni akarta a szentet a bűnbánó életben. Ám azt mindenképp pontosan bemutatja a történet, hogy Ferencet a családos, a világban elkötelezett emberek közül is sokan példaképüknek, életük vezetőjének tekintették. És nemcsak akkor, hanem ma is. A Ferences Világi Rendhez tartozók mindenképpen ilyen, Ferenc által megragadott emberek. Olyan rend keretében élnek, amely nem közös lakást, közös életet, hanem közös hivatást és küldetést jelent, persze eleven kapcsolatban élve a rend tagjaival.

A rend tagjai házasságban élők, családosak, vagy egyedülállók, de egyház-megyés pap testvérek is tagok lehetnek. Az ősi "regula" (=szabály) az 1221-es Memoriale propositi, amely Ferencnek a hívőkhöz írt levele első változatában található. Ebben Szent Ferenc egyértelműen a világban, családi kötelékben élők számára ad lelki intelmet, óvja őket a tévtanításoktól, buzdítja őket az egyszerű, bűnbánó életre. Így kezdi: "Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel, és úgy szeretik felebarátjukat, mint önmagukat; és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; és magukhoz veszik a mi Urunk, Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit hozzák: Ó, milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők,... mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke, s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának..." Néhány évtizeddel később, 1284-ben, egy ferences vizitátor regulává szerkeszti ezt az írást, IV. Miklós pápa jóváhagyja, s ez az életszabály egészen XIII. Leó pápa 1883-as regulájáig érvényben marad. A 20. században egyre jobban megérett az a meggyőződés, hogy ennek a világban élő ferences közösségnek nem az első rend meghosszabbított karjának kell lennie, hanem önállónak. A Fiorettiben említett Harmadik Rend elnevezést 1978-ban váltja fel a Ferences Világi Rend (FVR) név, ekkor hagyta ugyanis jóvá VI. Pál pápa az új Regulát. Ettől kezdve minden országban önállóan, az első rendtől "függetlenül" szerveződnek meg: saját vezetéssel, folyóiratokkal és képzési központokkal. Az új Regula megállapítja az FVR-ről: "testvérei és nővérei a Szentlélektől indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét, és fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az Evangélium szerint élnek...". Vagy még egyértelműbben: "A világi ferencesek regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját..." Evangéliumi élet! Ez a hivatása a Világi Rendnek is, mint ahogy az első rendé is. Ez az igazi Szent Ferenc-i örökség. Az Evangélium szavainak, Jézus gondolatainak és tanításának - Ferenc szándéka szerint - be kell épülnie a ferencesek életébe, hogy ezek irányíthassák a ferences életet: szavakat, tetteket, gondolatokat is.

Magyarországon is vannak FVR közösségek, akik Ferenc lelkiségének hiteles megélésére törekszenek. Az általános, egész rendre érvényes "törvényeken" túl saját, helyi jellegű szabályaik is vannak, ezek között találjuk pl. az egyik "látványos", külső viseletre vonatkozó előírást: "A magyarországi Ferences Világi Rendi testvéri közösségek a Rendhez tartozás megkülönböztető jeléül a T (Tau) jelet használják, jelvény formájában vagy nyakba akasztva." (5. cikkely) Ezt a jelet Szent Ferenc különleges módon is közelállónak érezte magához, gyakran rajzolta a T jelet írásai végére...

fr. Fejes Antal OFM

Forrás: Pesti Ferencesek



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése