P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 23. vasárnapra
„Ahol ketten-hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Jézus földi életében mondta e szavakat tanítványainak: előtte a testvéri közösségben történő feddésről beszélt. A zsinat tanítása szerint az Egyház a Krisztus-hívők gyülekezete; olyan misztérium/titok, amely (Szent Ciprián szavai szerint) a Szentháromság közösségéből eredő szeretetközösség (görög szóval koinonia, latinul communio).
A helyi egyházak és azokon belül a kisebb közösségek: a család („családegyház”) vagy egy szerzetesház/-közösség, az egyházközség, imacsoportok, mozgalmak, bázisközösségek stb., mind-mind Krisztus Egyházát alkotják és jelenítik meg. Mert a feltámadt Krisztus Szentlelke élteti a hívő és a hitet a szeretet tetteiben gyümölcsöztető „gyülekezetet”.
A tevékeny testvéri szeretet már az őskeresztények korában ismetető jegye volt a Krisztus-hívőknek. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” – mondták a pogányok. A főparancs: az Isten- és emberszeretet, - a kettő szorosan összetartozik, amint ezt Szent János első levelében kifejtette. Nem szeretheti az ember Istent, akit nem lát, ha nem szereti testvérét, akit lát, akivel naponta találkozik, aki segítségét, vigasztalását várja. Jézus tanítása szerint, akár életünket is fel kell áldoznunk testvérünkért, és erre a szentek számos példát adnak.
Gondoljunk pl. Maximilián Kolbéra, aki a náci haláltáborban önként jelentkezett a megtizedelést végző hóhérnak egy családapa helyettesítésére. Vagy említhetjük Kalkuttai Teréz anyát, a szegények, elhagyatottak angyalát. De nem is szükséges oltárra emelt boldogokra és szentekre hivatkoznunk: az említett híres példák mellett számtalan névtelen szent él egyházi közösségeinkben, környezetünkben; gondoljunk itt a kórházakban dolgozó orvosok és ápolók, gyermekeiket áldozatosan nevelő édesanyák vagy öreg szüleiket hosszú éveken át ápoló, ezért házasságról is lemondó leányok szeretetszolgálatára.
A szentek közöttünk élnek, példát adnak a testvéri szeretet rendkívüli hősies gyakorlására is, de mindig a mindennapi kisebb-nagyobb jócselekedetekre. Jézus a legkisebbekkel is azonosította magát: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek!” Az igazságos és irgalmas Bíró aszerint állít bennünket jobbjára, vagy baljára, hogy mit tettünk, vagy nem tettünk testvéreinknek, közösségünk tagjainak, a közvetlen munkatársak és szomszédok, kórházban szenvedő ismerősök, az utunkba kerülő elesettek, éhezők, magányosok megsegítésére.
Gyakran olvasnunk és elmélkednünk kellene a „Gaudium et spes” kezdetű zsinati konstitúció 39. pontjáról, ahol a várt „új világ körvonalairól” van szó - ezt a mindent összefoglaló mondatot olvassuk: „A szeretet és művei megmaradnak.” (Mt 18, 15-20)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése