A hittani Kongregáció prefektusának nyilatkozata
A házasság felbonthatatlan
szentség, tehát az elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak az áldozáshoz.
Az egyház azonban nem hagyja magára és elkíséri őket. Ezt erősítette meg
Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa az Osservatore
Romano c. vatikáni napilapban megjelent cikkben. A főpásztor azokra a
nyilatkozatokra reagált, amelyek az elváltak és újraházasodottak kényes
kérdéséről napvilágot láttak azt követően, hogy bejelentették a különleges
szinódus összehívását, amelyre 2014-ben kerül majd sor a család témájáról.
Az egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő házassága "szilárd intézmény, amely az isteni jogon alapul és nem függ az emberi önkénytől". Az evangéliumoktól kezdve a 2012-es új evangelizációs szinódus záró üzenetéig megjelent egyházi dokumentumok mind megerősítik, hogy az elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak az Oltáriszentséghez, mert életállapotuk ellentmond annak az egységnek, amely Krisztus szeretete és az egyház között fennáll, s amelyet maga az eucharisztikus aktus jelent.
Müller érsek emlékeztet rá, hogy a felbonthatatlan házasság elsősorban a gyermekeket védi. "Ott, ahol nem áll fenn a házasság semmissége, lehetséges a szentáldozás, amennyiben a házastársak testvérekként élnek együtt". Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor "a házastársi együttélés lehetetlenné válik", például a "fizikai vagy lelki erőszak" esetén. Az ilyen "fájdalmas helyzetekben az egyház mindig megengedte, hogy a házasfelek ne éljenek többé együtt", ugyanakkor "az egyes felek nem köthetnek szabadon új házasságot, amíg a másik házastárs életben van".
Müller érsek válaszol arra a javaslatra is, miszerint az elváltak és újraházasodottak lelkiismereti döntése legyen, hogy áldoznak-e vagy sem. Nem helyes ez az érvelés - magyarázza a főpásztor -, mivel az előző házasság érvénytelenségét objektíven ki kell mutatnia a joghatóságnak. Az érsek óva int az "irgalmasságra való hamis hivatkozástól" is, az ugyanis "nem ment föl az isteni parancsolatok és az egyházi tanítás alól", hanem Isten szentségével és igazságosságával együtt alkalmazandó.
Végül a Hittani Kongregáció prefektusa az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozását hangsúlyozza, amely nem "korlátozódhat a szentáldozásra", mivel "az Eucharisztia szentségén túl szeretetközösségre léphetünk Istennel a hitben, a reményben és a szeretetben, a bűnbánatban és az imádságban is". Az elváltakat és újraházasodottakat tehát el kell kísérni: semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket, csupán a Krisztus akaratához való abszolút hűség érvényesül.
Az egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő házassága "szilárd intézmény, amely az isteni jogon alapul és nem függ az emberi önkénytől". Az evangéliumoktól kezdve a 2012-es új evangelizációs szinódus záró üzenetéig megjelent egyházi dokumentumok mind megerősítik, hogy az elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak az Oltáriszentséghez, mert életállapotuk ellentmond annak az egységnek, amely Krisztus szeretete és az egyház között fennáll, s amelyet maga az eucharisztikus aktus jelent.
Müller érsek emlékeztet rá, hogy a felbonthatatlan házasság elsősorban a gyermekeket védi. "Ott, ahol nem áll fenn a házasság semmissége, lehetséges a szentáldozás, amennyiben a házastársak testvérekként élnek együtt". Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor "a házastársi együttélés lehetetlenné válik", például a "fizikai vagy lelki erőszak" esetén. Az ilyen "fájdalmas helyzetekben az egyház mindig megengedte, hogy a házasfelek ne éljenek többé együtt", ugyanakkor "az egyes felek nem köthetnek szabadon új házasságot, amíg a másik házastárs életben van".
Müller érsek válaszol arra a javaslatra is, miszerint az elváltak és újraházasodottak lelkiismereti döntése legyen, hogy áldoznak-e vagy sem. Nem helyes ez az érvelés - magyarázza a főpásztor -, mivel az előző házasság érvénytelenségét objektíven ki kell mutatnia a joghatóságnak. Az érsek óva int az "irgalmasságra való hamis hivatkozástól" is, az ugyanis "nem ment föl az isteni parancsolatok és az egyházi tanítás alól", hanem Isten szentségével és igazságosságával együtt alkalmazandó.
Végül a Hittani Kongregáció prefektusa az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozását hangsúlyozza, amely nem "korlátozódhat a szentáldozásra", mivel "az Eucharisztia szentségén túl szeretetközösségre léphetünk Istennel a hitben, a reményben és a szeretetben, a bűnbánatban és az imádságban is". Az elváltakat és újraházasodottakat tehát el kell kísérni: semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket, csupán a Krisztus akaratához való abszolút hűség érvényesül.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése