2013. július 30., kedd

Aranyszavú (Krizolog) Szent Péter

Aranyszavú Szent Péterről saját szavai és a későbbi följegyzések alapján alkothatunk képet. A hagyomány megőrizte, milyen sajátos módon látta el püspöki feladatait.
Amikor Ravenna püspöke meghalt, utódot választottak, majd útra kelt Rómába egy küldöttség, hogy a jóváhagyást megszerezze és kérje a fölszentelést. Ezekben a napokban épp ott volt Rómában Imola püspöke diákonusával, Péterrel. Sixtus pápa pedig álmában látta Szent Pétert és tanítványát, Apollinarist, Ravenna első püspökét. Egy fiatalembert mutattak neki azzal, hogy Isten őt akarja ravennai püspöknek. Másnap megjelent a császárváros küldöttsége, de a pápa nem hagyta jóvá a választásukat, mert a jelölt nem hasonlított arra, akit álmában látott. Az egész küldöttséget szemügyre vette, de nem volt senki, akinek arca hasonlóságot mutatott volna. Erre Imola püspökét is maga elé rendelte a kíséretével. Alighogy meglátta Pétert, örömmel felkiáltott: ,,Ő az! Őt rendelte a Gondviselés Ravennába püspöknek!'' Péter megijedt, a küldöttség csodálkozott, de amikor a pápa elmondta álmát, elfogadták döntését.
A karizmatikus szónok csakhamar megnyerte hallgatói szívét; sokakkal megesett, ami Ágostonnal Ambrus szószéke közelében: a szavak behatoltak a lélekbe, és a hallottakat nem lehetett semmibe venni, akarva-akaratlan hatottak: irigységgel telt udvaroncok vetélytársaikat előnyben részesítették; zsugoriak és fösvények szétosztották gyűjtött javaikat a szegények között. Vége szakadt az erkölcstelen játékoknak és táncoknak, a halódó antik világ e kísérőjelenségeinek. Tévtanok hívei megtértek és felvételüket kérték az Egyházba. Egy nap -- amint olvashatjuk -- a szószéken elhagyta a hangja: a túlzott erőfeszítéstől megbénultak a hangszalagjai. A nép hangosan feljajdult a templomban, és nem akart lecsillapodni. Sokan a nyolc hónap alatt, míg nem hallhatták, annyira szomorúak voltak, mintha személyes gyász érte volna őket.
Néhány részlet Aranyszavú Szent Péter beszédeiből:
A hazatért tékozló fiúval ezt mondatta: ,,Mindent elveszítettem, amit csak egy fiú elveszíthet, de az Atya abból, ami őt Atyává teszi, semmit nem veszített el.''
Az évvégi népünnepélyek túlkapásai ellen így emelt szót: ,,Aki az ördöggel mulat, az nem ünnepelhet Jézus Krisztussal.''
Szentelése évfordulóján elmondta, hogy szerinte milyennek kell lennie a püspöknek: ,,Jól együtt kell működnie az állam vezetőivel, az öregek iránt tisztelettel kell viseltetnie, a fiatalokat jósággal és szeretettel kell megnyernie, a paptestvéreket és a gyerekeket pedig szeretnie kell; mindenben Krisztus szabad szolgájának kell bizonyulnia.''
A Miatyánkról ezt mondta egyik beszédében: ,,Krisztus azért tanított meg röviden imádkozni, mert gyorsan meg akarja adni, amit kérünk... Menjünk hát, gyermekeim, ahova az irgalom szólít, a szeretet vonz, a vágy hív! Istent, az Atyát érezze a szív, mondja a nyelv, szólítsa a lélek és minden, ami bennünk van, legyen nyitva kegyelmének, s ne a félelemnek, mert a bíró Atyává változott, s nem azt akarja, hogy féljük, hanem hogy szeressük.''

Forrás: Szentek élete






2013. július 29., hétfő

2013. július 27., szombat

2013. július 26., péntek

Medugorjei üzenet

Drága gyermekek! 

Örömteli szívvel arra hívlak mindnyájatokat, hogy éljétek meg hiteteket, és szívvel és példával tegyetek tanúságot minden helyzetben. Döntsétek el gyermekeim, hogy távol lesztek a bűntől és a kísértéstől, és legyen szívetekben a szentség öröme és szeretete. Gyermekeim, szeretlek titeket és közbenjárásommal a Magasságbeli előtt kísérlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.


Medjugorje, 2013. július 25-én

Forrás: MBKSZ

Ifjúsági Világtalálkozó 5.

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. 5. rész Nyitó szentmise a Copacabanan


Szent Joachim és Szent Anna emléknapján


2013. július 25., csütörtök

Idősebb Szent Jakab apostol ünnepén


Idősebb Szent Jakab apostol életéről, legendáiról és tiszteletéről itt olvasható egy írás.

2013. július 23., kedd

Az életvezetés etikája

Az életvezetés fontossága


A nagy döntések meghozatalának módja


A nagy döntések végig vitelének módja


Hogyan kell a lelki gödörből kijönni?


Hogyan rontjuk el az életünket?

A boldogság titka



A könyv a címre kattintva letölthető.

2013. július 22., hétfő

Ifjúsági Világtalálkozó 3.

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. 3. rész  Búcsú São Paulótól


Az apostolok apostola


Ifjúsági Világtalálkozó 2.

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. 2. rész São Paulo nyomornegyedeiben


Szent Mária Magdolna emléknapja

Jézus feltámadásának első szemtanúja, az „apostolok apostola”, az I. század elején született a Tibériás tava melletti Magdalában (ma Izrael), a hagyomány szerint 74. július 22-én halt meg Efezusban (ma Törökország) vagy Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ban (Franciaország). Ereklyéi Vézelay-ben (Franciaország), Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ban (Franciaország) találhatók. A megtérő bűnös nők, a foglyok, az egyetemisták és a parfümkészítők védőszentje.


Mária Magdolnáról, vagyis a Magdalából – egy a Galilei-tó mellett elterülő kis városkából – származó Máriáról szerzett legfontosabb ismereteinket az evangéliumból merítjük:
Történt aztán, hogy [Jézus] bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból. (Lk 8,1-3)

Mária Magdolna jelenléte az evangéliumokban és Jézus életének legfontosabb pillanataiban, valamint az a tény, hogy nevét majdnem mindig az első helyen említik azon asszonyok között, akik Jézust kísérték, arról tanúskodik, hogy Jézus tanítványi körében fontos szerepet töltött be. Ennek ellenére nem sok információ maradt fenn róla. A keresztény hagyomány ezért összekötötte alakját más női alakokkal az evangéliumból, mint pl. azzal az asszonnyal, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki (vö. Mk 16,9), vagy azzal a bűnös asszonnyal, aki Simon farizeus házában „könnyeivel öntözte Jézus lábait, hajával törölgette, majd megcsókolta és megkente kenettel” (Lk 7,38), vagy a Betániából származó Máriával (vö. Jn 11,2).
Ennek a három nőnek az alakját gyakran összemosták a századok folyamán. Jóllehet a biblikusok már régen „tisztázták” Mária Magdolnát a „gyanúsítgatások és erkölcstelenség vádja” alól, mégis mintha a nyugati kereszténység nem lenne hajlandó tudomásul venni az igazságot. Különösen az irodalomban és a festészetben újra és újra a megtérő bűnös asszony szerepében jelenik meg. Az életrajzi adatoknál azonban messze fontosabb üzenetet hordoz ennek az asszonynak nemes személyisége.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna (Jn 19,25). Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték (Mk 15,47). Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben, [ahová Jézus testét helyezték] (Mt 27,61).
Jézus elfogatása és kínszenvedése nem ijesztette meg Mária Magdolnát, hiszen a tanítványokkal ellentétben ő nem menekült el a kereszt alól, hanem a félelem és a fájdalom ellenére végsőkig kitartott Mestere mellett.
[Mária Magdolna] hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóni!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus így szólt hozzá: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki. (Jn 20,14-18)
Jézus földi zarándoklása során többször is átlépett a zsidó jogi előírásokon – hogy csak néhányat említsünk –, amikor például a szamáriai asszonnyal beszélgetett vagy a beteg asszonyt meggyógyította szombaton. Ott, az üres sírnál, a kötelező szabályokkal ellentétben újra szabadon átlépett minden határt. Feltámadása első tanújának ugyanis egy nőt választott, noha abban a világban a nők – hasonlóan a rabszolgákhoz és a gyerekekhez – a társadalom legalsó rétegéhez tartoztak. A nő nem tanulhatott, nem vehetett részt a közéletben, nem tanúskodhatott bíró előtt. Jézus viszont éppen egy nőt választott ki az emberiség történelme legfontosabb eseményének – feltámadásának – tanúsítására! És méghozzá milyen előélettel rendelkező nőt: egy parasztlányt Magdalából, akiből „hét ördögöt űzött ki”. Teljesen mindegy, hogyan magyarázzuk a hét ördög jelentését (hét főbűn, pszichikai betegség, erkölcstelen, feslett élet), mindenképp a múltjára utalnak, ami nincs többé. És éppen Jézus tette őt feltámadásának első tanújává, vagyis az „apostolok apostolává”, ahogy idővel elnevezték. Mintha azt akarná ez mondani nekünk, hogy Jézus szemében nem számít a társadalmi helyzet, az állás, de még a szégyenteljes múlt sem… Számára csak az számít, hogy ki vagy ma.
Mélységes fájdalmában Mária Magdolna először fel sem ismerte Jézust, akinek testét kereste. Csak amikor meghallotta az ismerős hangot, amely nevén szólította, akkor nyíltak meg szemei.
Mária Magdolnához hasonlóan mindannyiunkat nevünkön szólít Jézus. Számára nem vagyunk tömegember, hanem kivételes, egyedi személyek.
Valaki mondta egyszer, hogy ha Isten minden szempontból hasonlóvá vált volna hozzánk emberekhez, akkor hamar megtanulta volna megvetni a saját szeretet parancsát. Elég lett volna néhány természeti csapás, és a templomok hamar megteltek volna hívekkel. Ha hasonlóvá vált volna az emberekhez.
De Ő inkább csendben akart hozzánk fordulni, néven szólítva bennünket, ahogy Mária Magdolnával is tette húsvét hajnalán, kockáztatva ezzel, hogy a saját dolgainkkal való foglalatoskodás közepette nem halljuk meg az Ő hangját és összetévesztjük Őt a kertésszel.
Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya.

Forrás: Vatikáni Rádió


2013. július 20., szombat

Ifjúsági Világtalálkozó 1.

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. 1. rész Előtalálkozó São Paulóban

2013. július 18., csütörtök

Lelkigyakorlat az Egyházközségi Nővérek Társaságánál

Az  Egyházközségi Nővérek Társasága
 Központi Házában
(Piliscsaba-Klotildliget, Mátyás király u. 38)

2/3 - os lelkipásztorok?
címmel  lelkipásztori munkatárs-formáló
lelkigyakorlatot  vezet
Bindes Ferenc atya,
a soproni Szent György templom nyugdíjas plébánosa 

2013. augusztus  15-17-ig
(csütörtökön  10 órától szombaton ebédig,).
Részvételi díj a 3 napra 10.000 Ft.

A lelkigyakorlatra szeretettel hívunk minden lelki megújulásra, megpihenésre vágyó lányt vagy asszonyt,
akik plébániákon, egyházközségekben, katolikus intézményekben dolgoznak, vagy erre készülnek, és azokat is,
akik érdeklődnek a nővérek közössége, karizmája iránt, valamint a  lelkipásztori munkatársképzőt végzetteket.
 (A lelkigyakorlat keretében a Társult Tagok megújítják ígéretüket.)
  
Jelentkezni lehet Mária nővérnél  augusztus 10-ig
mobilon:  30/2059321 vagy

e-mail címen: gmaria70@gmail.com  


Szent Hedvig, a cselekvő szeretet apostola

Nagy Lajos magyar-lengyel király harmadik és legkisebb leányaként született 1373-ban. Édesanyja, II. István boszniai herceg leánya volt. Már négy éves korában eljegyezték Habsbrug Vilmosnak, II. Lipót osztrák herceg fiának. 

Nagy Lajosnak nem lévén fiú gyermeke, Hedviget jelölte ki a lengyel trónra. A király halála után 1384-ben lengyel királynővé koronázták az alig 10 esztendős Hedviget. Hedvig, bár szerette Vilmost, de mégis meghozta azt az áldozatot, hogy a nálánál jóval idősebb Jagelló litván nagyherceghez menjen feleségül, mert így remélte elérni a litvánok megtérését és a két nép közötti békét. 1385-ben jött létre köztük a frigy, Hedviget litván királynővé koronázták és Jagelló megkeresztelkedvén, mint lengyel király a II. Ulászló nevet vette fel.

Közösen kezdenek hozzá a keresztény hittérítő munkához, 1388-ban megalapítják a vilnai litván püspökséget. Hedvig a litván papság képzésére kollégiumot szervez a prágai egyetemen. A lengyel nép hitének erősítése végett templomokat építtet, liturgikus könyveket szerez be. Krakkóban megalapítja a bencés kolostort, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartják meg. 1397-ben teológiai fakultást állíttat fel a krakkói egyetemen, ahová távoli országokból hivat meg professzorokat. Igen szívén viselte a klarissza rendet, mert meggyőződése volt, hogy az imádságból és a szeretetszolgálatból egyre nagyobb a szükség. Hasonlóan -mint szent Erzsébet- ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Fiatalon, 26 éves korában, 1399-ben húnyt el Krakkóban. Itt is temették el.

A lengyel nép 
Jadwigát minden idők legnagyobb királynőjeként és szentként tisztelte. 1426-ban már okirat erősítette meg ennek nyilvános kultuszát. II. János-Pál pápa pedig, mint krakkói érsek, 1974-ben megerősítette ennek a tiszteletnek a jogosságát. 1979-ben már pápaként, "kötelező" megemlékezést rendel el a krakkói egyházmegye számára. 
Szentté avatása 1997. június 8.-án történik meg Krakkóban, ahol II. János Pál pápa így beszélt: 
"Sokat vártál Hedvig erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért téged. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te az uralkodó ház alapítója; te, a Jagelló Egyetem megújítója, Ős-Krakkóban, sokat vártál a te szentté avatásod napjára -arra a napra, amelyen az egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében, szent patrónája vagy Lengyelországnak,- annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült: a három nemzet köztársaságának védőszentje. Ma érkezett el ez a nap. Sokan szerették volna megérni ezt a pillanatot, de sokaknak nem adatottt meg. Múltak évek és századok, s úgy tűnt, hogy szentté avatásod szinte lehetetlen. Ez a nap legyen az örvendezés napja ne csak számunkra, akik ma élünk, hanem mindazok számára is, akik ezen a földön ezt nem érhették meg. Legyen ez a nap a szentekkel való közösségünk nagy napja. (Gaude, mater Polonia!) 

Miért olyan kedves számunkra is szent Hedvig lengyel királynő személye és életpéldája? Nem csak azért mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem, mert életszentsége az isteni meghívás és küldetés máig ható példája, a keresztény hit, erkölcs és szeretet soha el nem halványuló erejének, nagyságának. Hedvig királynő saját karizmáját "a kereszt balgaságában" foglalta össze. Vallomása szerint "nagyon sok álmatlan éjszakát töltött" a waweli fekete feszület előtt, hogy "minden alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen elgondolásaihoz. "Fac quod vides" halotta Megfeszített Mesterétől"Tedd, amit látsz! Figyelj engem, személd az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod mit tégy." Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó 'mm' betük választása által, az evangéliumi Mária és Márta lettek. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe. 

Az évszázados magyar-lengyel kötődés jeleként ez év február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek úr személyesen hozta el szent Hedvig gyűrüsujj-ereklyéjét, amelyet az egri bazilikában koncelebrált szent mise után ünnepélyes körmenetben vittek át az egri Minorita templomba. Az ereklye itt nyert elhelyezést Árpádházi Szent Kinga és Boldog Jolán ereklyéi mellett.
Öröm számunkra, hogy a Krakkóban felépülő Isteni Irgalmasság Bazilikájában a magyar-lengyel szentek kápolnája is helyet kap.


 Hedvig

"S Hedvig olvasá a szent igéket,
s így tűnődék rajtuk önmagában:
"Ím ezen, mi szép igék, mi szentek!
Lengyelország hős királya, férjem,

Kit szívemben hordok, hű jegyelted!
Nem leend-e megvetett ajándék,
Majd ha fényben eljövendesz értem,
S én kitárom a csodák világát
Ifjú, hős de még van nemzetednek?"

Gondolá, és elfogadta szíve."


Vörösmarty Mihály verses legendájából


Forrás: Új Magyar Évezred - http://ujmagyarevezred.nl/

Misztrál fesztivál


Dicsérjétek tánccal

"Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!" (Zsolt 150)

Táncmeditációs lelkigyakorlat fiataloknak (18-28 év)


vezeti: Csókási Anna RSCJ és Várkonyi Bori

2013. augusztus 2-4. péntek 18.00-tól vasárnap 14.00-ig


Lelkigyakorlatunk olyan fiataloknak szól, akik lelki életük felfrissülésére és elmélyítésére a tánc (körtáncok /népi és koreografált/) és az imagesztusok nem mindennapi eszközeit szívesen kipróbálnák. A programban lehetőség nyílik önmagad jobb megismerésére, véleményed, tapasztalataid megosztására, a közösség elfogadó és megtartó erejének megélésére.
Kérünk, hozz magaddal Szentírást, füzetet, könnyű ruházatot, hálózsákot, zoknit a tánchoz.
költsége: 5000 Ft

Jelentkezési határidő 2000 Ft előleg befizetésével: július 26.
További információ: +3630/4767-590,   rscj.mese@gmail.com

Helyszín: a Sacré Coeur Nővérek rendháza, Budapest, XII. Mese u. 11.



2013. július 17., szerda

Az ifjúsági világtalálkozóról tudósít a Pope2You


A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa az internetes portálon keresztül lehetővé teszi a világ fiataljai számára, hogy bekapcsolódjanak a riói ifjúsági találkozó eseményeibe, ha személyesen nem tudnak jelen lenni.
E projektnek köszönhetően azok is, akik nem tudnak elutazni Rio de Janeiróba, lehetőséget kapnak arra, hogy kövessék a programokat és átélhessék e napok élményeit – nyilatkozta Claudio Maria Celli érsek, a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának elnöke.
Az ifjúsági világtalálkozó alkalmából a Pope2Youportálon egy,  videóanyagokból és fényképekből álló online naplót használhatnak. A videónapló az Il Corriere della Sera olasz napilappal együttműködve készül, Ferenc pápával… Napló Rióból címmel. A csatornán képeken, videókon és kommentárokon keresztül tudják majd követni a találkozó eseményeit, mintha személyesen is ott lennének a Szentatya közelében.
Azok fiatalok, akik nem vesznek részt a rendezvényen, elküldhetik saját, csoport-, plébániai vagy az egyházi mozgalmak közösségeiben készült fotóikat a világ minden részéről a honlapra. Összegyűjtik és felajánlják a pápának, minden videó- és fényképes anyaggal együtt, amelyet a www.pope2you.net munkatársai készítenek a találkozó során. Így közvetíthetik Ferenc pápának spirituális jelenlétüket a fiatalok.
A Pope2You a riói ifjúsági program alkalmából új csatornát is nyitott a Pinterest közösségi hálón, ahol fotókat, videókat és képeket lehet megosztani egymással. A pinterest.com/pope2you oldalon a Pope2You munkatársai által az ifjúsági világtalálkozó időszakában a Szentatya közelében összegyűjtött anyagok is láthatóak lesznek az.

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Szent Zoerard-András és Benedek

A fehér kámzsás pálosok Czestochowájába vasúton utazó magyar zarándok többnyire a Vág folyó völgyének veszi az útját. A vonat ablakán kitekintve Lipótvár (Leopoldov) vasúti csomópontjától kezdve egyik várrom a másikat éri. Ezek sorában a folyó jobb partján Trencséntől nem messze a Fehér-Kárpátok hegyvonulatában található a szkalkai klastromrom és a hajdani bencés apátságnak ma is használatban levő, kéttornyú temploma. Július 17-én, majd különösen az ezt követő vasárnapon közeli és távolabbi zarándokok lepik el e búcsújáró helyet.
András és Benedek életét Boldog Mór pécsi püspök írta meg. Eszerint Szent István királyunk uralma idején jöttek lengyel hazájukból Magyarországra. Zoerardus (Szvorad, magyarosan: Szórád) lengyel hagyomány szerint már odahaza is remeteként élt a Dunajec folyó mellett, ami nem valószínűtlen adat, ha figyelembe vesszük, hogy Ottó császár Boleszláv lengyel fejedelem kérésére Szent Romuáldnak, a kamalduliak későbbi rendalapítójának egyik Ravenna környéki szigetmonostorából küldött hithirdető szerzeteseket. Magyarországon előbb a Szent István alapította zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Fülöp apát Zoerardusnak az András nevet. Úgy látszik azonban szíve itt is a korábban megszokott remeteélet felé vonzotta, mert Fülöp apát engedélyével remeteségbe vonult a Trencsénnel átellenben emelkedő Szkalka (= kis szikla) barlangjába. Az ilyen remeteséget nem úgy kell elgondolnunk, hogy a kolostori közösséggel minden kapcsolat megszakadt. András időnként megjelent Zoborhegyen, hogy részt vegyen a közös ünnepi zsolozsmán és konventmisén, de avégett is, hogy Fülöp apát kezéből átvegye a kopott helyett az új rendi ruhát, vagy a nagyböjt 40 napjára való 40 darab kókuszdiót. Másrészt a szerzetestársai is meg-meglátogatták őt szkalkai magányában. A nem messze fakadó hőforrás vize is odavonzhatta azokat, akiknek köszvényére vagy más ízületi bajára hasznos volt ez a kénes hévíz. (Ma kiváló fürdőhely Trencsénteplic, szlovák nevén Trencianske Teplice.) Különösen barátja és tanítványa, Benedek volt gyakori vendége.
András nemcsak ételben s italban tartott szigorú mértéket. A testének szükséges alvást is minden módon megkurtította. Pihenőhelye egy tölgy laposra faragott törzse volt. Ezt azonban sövénnyel fonta körül, a sövényt pedig teletűzdelte kihegyezett nádszálakkal, hogy fölébredjen, ha elszundítva oldalt dől és a sövényhez ér. A feje fölé fából faragott korongot helyezett, s négy nagy követ függesztett föl rá, hogy a feje ezekbe ütközzék, ha előredől vagy hátrahanyatlik szunyókálás közben. Az önfegyelmezésnek ezen eszközeivel szokták őt később ábrázolni.
Bizonyára a favágás is a hazájából és korábbi földműves életmódjából magával hozott készsége volt. Ezt szkalkai magányában is kiadósan gyakorolhatta, hiszen akkoriban az a terület még a gyepük (korabeli országhatár) előtti őserdő volt. András szerette ezt a munkát, de a sok böjtölés miatt hiányzott hozzá a testi ereje, s ezért nemegyszer elájult munkája közben. Mindez csakhamar felőrölte életerejét, úgyhogy egy alkalommal a tisztelői holtan találtak rá barlangjában. Tüstént értesítették a zoborhegyi bencéseket, akik a holttestét Nyitrára szállították, s ott a Szent Emmerám tiszteletére épült székesegyházban temették el.
A történtek után Benedek vonult el a szkalkai magányba... De csak 3 évvel élte túl mesterét. Rablók támadtak rá kincseket keresve rejtekében. Mikor rájöttek, hogy csalódtak számításukban, agyonütötték, holttestét lehurcolták a Vág partjára, és a sebes folyóba vetették. Később a hívek megtalálták, Nyitrára szállították, s az ottani székesegyházban mestere, Szent András mellé temették.
Az említett szkalkai bencés apátságot Jakab nyitrai püspök alapította 1224-ben. A két remete koporsója azonban a nyitrai székesegyházban van, a keresztlevétel oltára mögötti kápolnában, s ide, valamint a zoborhegyi kolostor romjaihoz kegyelettel zarándokolnak a város és környéke szlovák és magyar katolikusai. Személyük és működésük így három közép-európai ország helyi egyházának összekötő hídja.


Forrás: Szentek élete


2013. július 15., hétfő

Szentmise a budaszentlőrinci pálos kolostorromoknál



Szeretettel hívja és várja a kedves testvéreket 
a Magyar Pálos Rend 

2013. augusztus 4-én 16 órára 
szentmisére 

a budaszentlőrinci kolostor romjához.

A szentmisét P. Dr. Aczél László Zsongor pálos atya mutatja be.

Megközelítés: a Széll Kálmán térről a 22 busszal 
a Szépjuhászné megállóig majd gyalog pár perc.



Piarista Ifjúsági Találkozó


Szent Bonaventura műveiből






2013. július 14., vasárnap

A békesség rajza

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.

Az írás további része itt olvasható.


Interjú az Eucharist együttes vezetőjével

A Pápai Missziós Művek és a Szent Gyermekség Műve

Beszélgetés Benvin Sebastian Madassery SVD atyával 


„Itt hagyott ecsetvonásaival prédikál”

A 2003-ban elhunyt Prokop Péterről írt megemlékezést Szabó Ferenc SJ.
Ezt olvassuk egyik vallomásában: „1919. január 6-án, a vesztes háború után, az első levert kommunista kísérlet alatt láttatta meg velem anyám a napvilágot.”
Prokop Péter a kalocsai jezsuitáknál járt gimnáziumba, a 6. osztály végén kérte felvételét a kalocsai kis szemináriumba, majd a Hittudományi Főiskolán tanult. 1942-ben szentelte pappá Kalocsán Zichy Gyula érsek. 1945 őszétől a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Az 1956-os forradalom leverése után, 1957 elején elhagyta hazáját, és három hónap múlva Rómába érkezett. Itt a Képzőművészeti Akadémián festőművészetből diplomát szerzett. Előbb a Pápai Magyar Intézetben, majd a Szent István zarándokházban lakott és alkotott. 1999 nyarán végleg hazaköltözött. 2003. november 11-én hunyt el.
Különféle monumentális műfajokban alkotott (freskó, mozaik, üvegalak) és festett tábla- és oltárképeket, készített grafikákat. A fatimai magyar keresztút végén álló Szent István-kápolna színes üvegablakait is ő készítette el, amelyen tizenhárom magyar szent látható (1970). Később a kápolna szentélyének és hajójának mennyezetét borította, díszítette mozaikokkal (1993).
Régóta gyakorolta az írás művészetét is: naplójegyzetek, maximák, pillanatképek és mélyebb reflexiók sorjáztak tizenhét könyvében. Péter barátom egyik könyvében így határozta meg sajátos műfaját: „sziporkagyűjtemények” – írja Szabó Ferenc. „Római éveim során barátok lettünk. Sokszor felkerestem remeteségében. Beszélgettünk a Szent István zarándokházban festészetről, költészetről, az egyház zsinati megújulásáról. Néha Tűz Tamás barátunk is átjött Kanadából, és csatlakozott hozzánk. Ő nevezte Pétert a színek remetéjének. Sokszor írtam különböző folyóiratokban kiállításairól és egymást gyorsan követő könyveiről.
A Vatikáni Rádióban is méltattam, interjúkat készítettem vele. Például 1979. január 19-én, miután az előző évben Magyarországon, Kalocsán és másutt kiállításokat rendeztek képeiből. Akkoriban Péter szülővárosának, Kalocsának ajándékozott 120 képet, az Esztergomi Keresztény Múzeumnak pedig 90 képet és 25 Biblia illusztrációt. Az interjú végén legújabb alkotásáról kérdeztem: 'Ajándékom a magyar közönség számára: a húsz személyes magyar szentek sorozata'.
Megjelent egy kis közös könyvünk is: Uram, irgalmazz! címmel, melyben Prokop Péter képsorozata szerepel a Jézus Szíve-litániához, én pedig mindegyik képhez négysoros verses elmélkedést írtam. E könyvhöz írt bevezetőmben (1983-ban) többek között így próbáltam jellemezni nemcsak az itt látható képeket, hanem Prokop festő barátom ars poetica-ját is. A festőművész szívből jövő vallomásában elmondta az album megszületésének indítóokait; egyben ars poetica-ját is feltárta: képei a Szenvedő Szolga megrázó képei után sejteni engedik az Örök Atya Fia dicsőségének sugárzását, a Feltámadott misztériumát.
Prokop lényegében vallásos művészete itt is, de minden más alkotásaiban hitünk misztériumainak egy-egy mozzanatát vagy központi magvát jelenítik meg. Ezért vallhatta az említett interjúban, Boldog Fra Angelicóval 'védekezve', hogy a papfestő lehet apostol: 'még halála után is, még ma is, szavak nélkül, itt hagyott ecsetvonásaival prédikál' minden kor, minden kultúra emberének' – szerepel Szabó ferenc SJ írásában.

Forrás: Vatikáni Rádió

2013. július 6., szombat

Goretti Szent Mária emléknapja



Goretti Szent Mária élete

Goretti Mária szüleinek volt néhány hold földjük Corinaldóban, de ebből a család nem tudott megélni. Elköltöztek hát, és Nettunótól 11 kilométerre, Ferriere di Concában egy özvegy emberrel, Serenellivel és ennek fiával közösen béreltek egy kisebb birtokot. A vidék azonban mocsaras volt, és alig telt el egy év, Mária édesapját elvitte a malária. A hatgyermekes özvegy nem tehetett egyebet, ott maradt, és továbbra is fenntartotta a bérletet. Mária volt a testvérek közül a legidősebb, ő segített neki a legtöbbet. Ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, amikor édesanyja a nagyobbakkal kinn dolgozott a mezőn. A részeges Serenellinek és a fiának is ő volt kénytelen főzni.
Ez a fiú, akit Alessandrónak hívtak, először szép szóval próbálta megnyerni magának Máriát. Amikor ez nem sikerült, kétszer is megkísérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon, de Mária ereje végső megfeszítésével kiszabadította magát a keze közül. A következő hét szorongásban és félelemben telt Mária számára. Kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az nem vette komolyan a dolgot, és megszidta érte. Mária nem tudta, hogyan magyarázza el a helyzetet az édesanyjának, mert Alessandro megesküdött, hogy ha csak egyetlen szóval is elárulja, megöli. Serenelli és Mária édesanyja közt amúgy is feszült volt a viszony, s Mária nem akarta édesanyja helyzetét tovább nehezíteni. Hallgatott hát, de annál többet imádkozott -- mennyei Édesanyja segítségét kérve. Már nem volt gyermek, tudta, miről van szó.
Így érkezett el 1902. július ötödike. Szombat volt. Az idő dél felé járt, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtámadta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária kapálódzott, és egyre ismételte: ,,Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!'' Amikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián. Végül felfigyeltek a szomszédok, és odasiettek.
Ez csak a kiteljesedése, a koronája volt Mária fiatal életének. Hogy azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meghal, semmint súlyos bűnt kövessen el, nem volt előzmény nélkül. Nem sokkal előbb így beszélt: ,,Mama, inkább öljenek meg, mint úgy beszéljek'' (tudniillik ahogy előzőleg a kútnál az egyik szomszéd lányt hallotta beszélni). Épp öt héttel korábban volt Mária elsőáldozó. S aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek: ,,Holnap megyünk Campomortóba -- alig várom a szentáldozást!'' Az édesanyja pedig azt mondhatta róla: ,,Mária mindig, mindig, mindig engedelmeskedett nekem!''
Alessandro Serenelli később maga is tanúsította, hogy esős napokon vagy amikor kevesebb volt a munka, s akadt egy-egy szabad órája, mindig a rózsafüzért látta Mária kezében. Barátnője, Teréz pedig így nyilatkozott: ,,Lehetett látni, hogy olyan lány volt, aki különösképpen vonzódott a Megváltóhoz''.
A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás kiteljesítették kegyelmi életét, és megérlelték a vértanúságra. Hogy miként gondolkodott, és a szíve mélyén mi rejlett, azt megmutatta életének utolsó huszonnégy órája:
Amilyen gyorsan csak lehetett, beszállították a nettunói kórházba, és kétórás műtéttel próbálták megmenteni. Mária mindvégig öntudatánál volt, s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérdezték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta: ,,Megbocsátok, és az égben imádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradicsomban.'' Seblázában újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet. Lelkülete egészen feltárult, a szavai tudatalattija mélységeiből törtek fel. Egyre csak azt kiabálta: ,,Ne tedd Alessandro, mert bűn és elkárhozol miatta!''
Másnap, 1902. július 6-án, vasárnap Mária meghalt. A szocialista városi tanács csináltatott neki koporsót.
Alessandro Serenellit 30 évi kényszermunkára ítélték. Az első éveket megkeményedett szívvel töltötte el, a bánatnak semmi jelét nem adta. Aztán egy éjszaka megjelent neki álmában Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ettől teljesen megváltozott -- fogolytársai példát vehettek róla. 26 év börtön után 1928 karácsonyán hazaengedték. Első útja Mária édesanyjához vezetett, mert bocsánatot akart kérni. Ennek jegyében karácsony este bekopogott Corinaldóban a plébániára, ahol Mária édesanyja házvezetőnő volt. Ezt a választ kapta: ,,Ha isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?'' És a karácsonyi misén együtt vették magukhoz az Úr szent Testét, aki mindenkinek mindent megbocsát.
Huszonkét évvel később, 1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Először fordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze meg a Szent Péter téren. S az is először fordult elő, hogy egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.


Forrás: Szentek élete


Medjugorjei üzenet

Drága gyermekek! Édesanyai szeretettel kérlek benneteket, ajándékozzátok nekem szíveteket, hogy felajánlhassam Fiamnak és megszabadíthassalak benneteket, megszabadíthassalak mindattól a rossztól, amely egyre inkább rabul ejt és eltávolít benneteket az egyetlen Jótól – Fiamtól; mindez téves úton vezet benneteket és elveszi békéteket. Én szabadságra, Fiam által megígért szabadságra szeretnélek elvezetni titeket, mert azt szeretném, hogy itt teljességben megvalósuljon Isten akarata; hogy a Mennyei Atyával való kiengesztelődés, az imádság és a böjt által megszülessenek Isten szeretetének apostolai, apostolok, akik szabadon és szeretettel hirdetik majd Isten szeretetét gyermekeimnek, apostolok, akik terjeszteni fogják a Mennyei Atya szeretetébe vetett bizalmat és megnyitják a mennyország ajtaját. Drága gyermekek, nyújtsatok szeretetteljes örömet és támaszt pásztoraitoknak, mint ahogyan ezt Fiam tőlük kérte a számotokra. Köszönöm nektek.


Medjugorje, 2013. július 2-án

Forrás: MBKSZ

Megjelent Ferenc pápa Lumen fidei kezdetű enciklikája

Július 5-én mutatták be a Szentszék sajtótermében Ferenc pápa Lumen fidei (A hit fénye) kezdetű első enciklikáját.
Valójában a dokumentum megírása „négykezes” munka volt, ahogy Ferenc pápa már korábban jelezte. A hitről szóló enciklikát ugyanis XVI. Benedek pápa már jórészt elkészítette: célja az volt, hogy a szeretetről szóló első (Deus caritas est)  és a reményről szóló második (Spe salvi) enciklikája után, a hit évére való tekintettel, a hitről is kifejtse gondolatait.

Ferenc pápa közvetlenül elődje kezéből vette át a szöveget március 23-án Castel Gandolfóban, és később szerényen megjegyezte: csupán „előszót” ír hozzá. Természetesen magáévá tette teológus elődje gondolatait, és így megvan a folytonosság XVI. Benedek és Ferenc pápa programja között. 

A Lumen fidei kezdetű első enciklika négy részre oszlik, egy bevezetővel és egy végkövetkeztetéssel. Maga Ferenc pápa megmagyarázza, hogy XVI. Benedek a szeretetről és a reményről szóló enciklikái után majdnem befejezte a harmadikat, ezt a hitről szóló körlevelét. Ferenc pápa további kiegészítéseket fűzött hozzá. 

A bevezetés (1-7.pont) a dokumentum megírásának indítékait vázolja: a hit fényével megvilágítani az emberi létezést, segíteni az embereket, hogy meg tudják különböztetni a jót és a rosszat a modern korban, amikor a hinni-vel ellentétes a keresés és a hitet illúzióként élik meg. Továbbá az enciklika a hit évében jelenik meg, ötven évvel a „hitről szóló” II. Vatikáni zsinat után, hogy új távlatokat nyisson a hit megvallásának és megerősítésének. „Aki hisz, az lát”, a hit fénye Isten ajándéka, amelyet táplálni és erősíteni kell.

Az első fejezet (8- 22, p.) címe: „Hittünk a szeretetnek” (1Jn 4, 16). A dokumentum hivatkozik Ábrahám bibliai alakjára, aki meghallotta Isten „hívását”, és kilépett elszigetelt világából, hitt az isteni ígéretnek. A hívó Isten nem idegen, hanem atya, a jóság forrása, mindennek eredete és mindent Ő tart fenn. Izrael történetében a hittel ellentétes a bálványimádás, az ember sokféle vágyakozásának engedve nem várja az ígéret beteljesedését. Ezzel ellentétben a hit ráhagyatkozás Isten irgalmasságára, aki mindig megbocsát. A hit Isten ingyenes ajándéka, amely alázatot követel és ráhagyatkozást, hogy meglássuk az Istennel és az emberekkel való találkozás fényes útját, az üdvösségtörténetet. (14. p.)

Az enciklika ezután megállapodik Jézus alakjánál, aki közvetítő, megnyitja az utat a nálunk nagyobb igazság felé: Isten szeretetének megnyilatkozása, ami a hit alapja. Jézus halálának szemléletében megerősödik a hit, mert Ő kinyilatkoztatja az ember iránti rendíthetetlen szeretetét. Amennyiben pedig feltámadt, Krisztus „megbízható tanú”, hitelre méltó, aki által Isten működik a történelemben, és meghatározza annak végső kimenetelét. De a Jézusban való hitnek döntő szempontja, hogy részesít az ő látásmódjában. A hit ugyanis nemcsak Jézusra tekint, hanem Jézus szempontjából néz, az ő szemével lát. Jézus megtestesülésének köszönhetően a hit nem választ el bennünket a valóságtól, amikor befogadjuk őt életünkbe, felfedezzük létezésünk mélyebb értelmét A hitnek köszönhetően az ember üdvözül, és megnyílik a Szentlélek által közvetített szeretetnek, amely őt bensőleg átalakítja. A pápai enciklika még hangsúlyozza, hogy „a hit nem magánügy”, valami privát vélemény, hanem hallásból ered, és ezért hirdetni kell.

A második fejezet (23-36. p.): „Ha nem hisztek, nem értetek” (Iz 7, 9). A pápa itt kimutatja a szoros kapcsolatot a hit és az igazság között. „A hit igazság nélkül nem üdvözít, hanem szép mese marad, boldogság utáni vágyakozásunk kivetítése” – hangsúlyozza Ferenc pápa. Manapság az igazság válságát éljük meg: a mai kultúra igyekszik elfogadni a technológia igazságát, az ember a tudománnyal méri magát: „igaz, mert működik”, vagy pedig az igazság csak egyedek számára érvényes, nem szolgálja a közjót. Ma gyanakvón tekintenek a „nagy igazságra”, amely egyszerre magyarázatot ad a személyes és a társadalmi életre, mert tévesen azonosítják azt a XX. század totalitarizmusainak igazságával. A mai világ elfelejti – a relativizmus és a fanatizmus javára – a mindenség eredetére, Istenre vonatkozó igazság keresését. Az enciklika ezután hangsúlyozza a hit és a szeretet közötti kapcsolatot, továbbá azt, hogy a hit és a hűség együtt jár.

Ezután hosszú reflexió következik a hit és az ész közötti párbeszédről. A hit nem intranzigens és nem arrogáns. Ellenkezőleg: alázatossá tesz, mások tiszteletére vezet. A hit a párbeszédet keresi különböző területeken: a tudománnyal, a vallásokkal, a nem hívőkkel, mindazokkal, akik őszinte szívvel keresik Istent. „Aki a jót gyakorolja, Istenhez közeledik” – hangoztatja Ferenc pápa. Végül kitér a teológiára, amelyet nem lehet hit nélkül művelni. A teológia részesedés abban az ismeretben, amelyet Isten önmagáról közöl, következésképpen a keresztények hitét kell szolgálnia. A Tanítóhivatal nem korlát a teológia szabadságának, hanem annak alkotó része, mert biztosítja a kapcsolatot a forrással, Krisztus Szavával.

A harmadik fejezet (37-49. p.) „Azt adom át, amit kaptam” (1Kor 15, 3). Ez az egész fejezet az evangelizálás fontosságára összpontosul. Fontos a kapcsolat a hit és az emlékezés között, mert Isten szeretete tart egységben minden időkben, és Jézus kortárasaivá tesz bennünket. A hit közösségi aktus, „aki hisz, soha sincs egyedül, mert az Egyház közösségében hiszünk.
A hit átadásának kiváltságos eszközei a szentségek. A pápa szól a keresztségről, az Eucharisztiáról, a szentmisében elhangzó hitvallásról és Miatyánkról, a parancsolatokról, az Egyház egységét megvalósító hit egységéről. Aki kikezdi a hitet, a szeretetegység (kommúnió) igazságát csorbítja meg.

A negyedik fejezet (51-61. p.): „Isten hazát készít nekik” (Zsid 11, 16). Ez az utolsó fejezet kifejti a kapcsolatot a hit és a közjó között. A hit jó mindenki számára: közjó, nem egyedül a túlvilágra tekint, hanem segít építeni társadalmunkat, hogy így haladjuk a jövő reménység felé. Az enciklika foglalkozik a hit különböző helyzeteivel (környezeteivel): a férfi és a nő kapcsolataként értelmezett házasságon alapuló családdal, a fiatalokkal, minden társadalmi viszonnyal, az emberi testvériséggel, a teremtett világ védelmével, végül a szenvedéssel és a halállal. A keresztény tudja, hogy a szenvedést nem lehet kiküszöbölni, de értelmet adhatunk neki: Istenre hagyatkozunk, aki sohasem hagy el bennünket, és így az lehet a hit növekedésének egy állomása. A szenvedő embernek Isten nem ad mindenre magyarázatot, de felajánlja jelenlétét, amely kis fényt gyújt a sötétségben. Így a hit a reménységhez kapcsolódik. Itt a pápa felhívást intéz hozzánk: „Ne hagyjuk elrabolni a reménységet, engedjük, hogy meghiúsítsák közvetlen megoldásokkal és javaslatokkal, amelyek eltorlaszolják utunkat.”

Végkövetkeztetés (58-60): „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1, 45) Befejezésül Ferenc pápa Jézus Anyját, Máriát állítja elénk eszményképül, és imát intéz hozzá, hogy segítse az ember hitét, emlékeztetve bennünket arra, hogy aki hisz, soha sincs egyedül, és hogy tanítson meg bennünket Jézus szemével nézni.

Forrás: Vatikáni Rádió


Pálos zarándoklat a Balaton-felvidéken


Pálos zarándoklat Kárpátaljára


A Sziklatemplom Pálos Baráti Köre 

a „Történelmi Magyarország rejtett értékei nyomában”címmel 

indított zarándoklatsorozatának keretében 

2013. szept. 18-22. között 

zarándoklatot hirdet Kárpátaljára. 

A zarándoklat útiköltsége 35.000 Ft lesz. 

Az útiköltséget július 31-ig a Sziklatemplom sekrestyéjében kell befizetni. 

A zarándoklattal kapcsolatban 

szept. 4-én (szerdán) 18 órakor 

tájékoztatás lesz a Sziklatemplom Szent István termében. 


2013. július 3., szerda

Szent Tamás apostol


"Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29)

Kármelita búcsú Budapesten

Július 14-én vasárnap
Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén
este 6 órakor
ünnepi szentmisét mutat be
Márfi Gyula veszprémi érsek
a budapesti Huba utcai kármelita templomban.

 

Július 16-án kedden egész napos szentségimádás lesz.

Július 11,12,13-án
triduumot tart
Nemeshegyi Péter SJ atya
az este 6 órai szentmisék keretében.


A templom címe: Budapest, XIII. Huba u. 12.

Miért viselnek a katolikus papok kollárét?

Konferencia a papi hivatásról Rómában

Július 1-je és 4-e között zajlik az Európai Hivatások Szolgálata nevű katolikus szervezet ezévi találkozója Rómában, melynek témája „a papok boldog hivatása”.
A római konferencián 22 püspöki kar hivatásgondozási csoportjának küldöttei gyűltek össze, több mint hetvenen. A találkozó célja a hivatásgondozási tapasztalatcsere elősegítése.
A mai világban, ahol a társadalmi és a szakmai elismerés utáni vágy fényében szokatlanul hat, ha valaki Istennek szenteli életét, az egyház arra kíván rámutatni, hogy a papság is lehet örömteli hivatás. A találkozó alapját a Katolikus Nevelés Kongregációja által kiadott, „Pasztorációs iránymutatás a papi hivatásra buzdításért” című dokumentum képezi.
2013. január 1-je óta a szemináriumok felügyelete már nem a Katolikus Nevelés Kongregációjának hatáskörébe tartozik: a feladat átkerült a Papi Kongregációhoz. A most zajló konferencián Mauro Piacenza bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa, és Celso Morga Iruzubieta érsek, a dikasztérium titkára is felszólal majd a témában.

Forrás: La Croix/Magyar Kurír