Legyetek erősek és határozottak a hitben és az imádságban!

"Drága gyermekek!

Ma arra hívlak benneteket, hogy legyetek erősek és határozottak a hitben és az imádságban mindaddig, amíg imátok olyan erős nem lesz, hogy megnyissa szeretett Fiam, Jézus szívét. Imádkozzatok gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül mindaddig, amíg szívetek meg nem nyílik Isten szeretetére. Veletek vagyok és közbenjárok mindnyájatokért és imádkozom megtérésetekért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Szűz Mária arra hív bennünket, hogy erősek és határozottak legyünk a hitben és az imádságban. A Szűzanya üzenetének szavaiban Jézus szavának és hívásának visszhangját fedezhetjük fel: „Kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Lk 11,9) Jézus egészen a világ végéig bátorítja apostolait és tanítványait, hogy bátran zörgessenek Isten szívének ajtaján. Jézus megtette mindazt, amiről beszélt. Márk evangelista a következőt írja: „Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott és egy elhagyatott helyre ment, hogy imádkozzék.” (Mk 1,35) Ez Jézus tanítása számunkra, akiket megfertőzött az aktivitás. Másoknak azonban csak azt tudjuk adni, amit Istentől kaptunk. Az imádságban önmagunk odaajándékozása, és Isten ajándékainak elfogadása történik.

Imádkozva lehet legjobban megtanulni imádkozni. Az imádság feladat, amely szüntelenül előttünk áll. Az imádság titka az Isten utáni éhség, amely mélyebbről fakad, mint az érzés vagy a beszéd. Azokban a percekben tudsz legjobban megtanulni imádkozni, amikor nem tudsz imádkozni, amikor nincs kedved és nincs benned már vágy az imára. Előfordulhat az is, hogy az imádságban nem tudunk mit felkínálni Istennek. Csak a te „semmid” marad, a teljes tehetetlenséged és szegénységed, amelyet Istennek adhatsz. Átadni önmagadat Istennek úgy, ahogyan vagy. Ez a legjobb imádság, amely az Úrba vetett élő hit megvalósulásához vezet.

Az imádság és a hit együtt jár. Nem lehet valaki hívő imádság nélkül. Az ima és a hit nem külön valóság, szorosan összekapcsolódnak. Az imádság kérdése sorsdöntő kérdés minden keresztény számára. Az imádság olyan eszköz, út, amely a változáshoz, a megtéréshez és végül Istenhez vezet. Avilai Szent Teréz mondja: „Ha valaki azt mondaná nektek, hogy az imádságon kívül van másik út Istenhez, ne higgyetek neki, mert becsap benneteket.” Flü-i Szent Miklós mondja: Isten az imádságodban olyan hangulatba is tud hozni, mintha táncra készülnél, de olyanba is, mintha harcba mennél.”

A lelki élet tanítói mind egyetértenek abban, hogy imádkozni sohasem volt könnyű. Az imádság élet. Az imádságnak nincs értelme, nem reális akkor, ha nem kapcsolódik erősen az élethez. Vannak olyan emberek, akik, amikor elkezdenek imádkozni, olyanok, mintha magukra öltenének egy „imaköpenyt”. Egy idő után levetik és visszatérnek a valóságos életbe. Ez az élettől való elmenekülés és nem imádság. Az ilyen ima nem igazi imádság. Minden életörömömet és nehézségemet belefoglalhatok és bele is kell foglalnom az imába. A nehézség, amely előfordulhat az imádságban, abból adódhat, hogy önmagam körül forgok és magamat vizsgálom. Az imádság nem önmagamra tekintés, hanem az Isten nézése. Ha gondolataimat, lelkemet és szívemet Krisztus felé fordítom, egyre jobban és jobban megismerem önmagamat.

Az imádság annak a felismerésnek a kezdete, hogy Isten szeret és elfogad. „Eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk, akaratának tetszése szerint.” (Ef 1,5) „Isten szeretete kiárad szívünkbe a nekünk ajándékozott Szentlélek által.” (Róm 5,5) Megengedni Istennek, hogy szeressen bennünket, nem gördíteni akadályokat szeretetének befogadására. Ez a legjobb és leggyümölcsözőbb hozzáállás, amelyet tanúsíthatunk. Isten szeretetére adott válaszként születik meg bennünk az imádás. Istent imádni azt jelenti, átadni neki és akaratának önmagunkat, hogy Ő rendelkezzen velem. Ez Szűz Mária hozzáállása is: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.” (Lk 1,38)

Az imádságban nagy segítségünkre van Isten szava, a Szentírás. A Szentírás, Isten szava minden időben visszhangzik és bennem is szeretne visszhangra találni. Szava által az Úr ma hozzám is személyesen szeretne szólni. Fontos, hogy oly módon viszonyuljunk az imádsághoz, mint a kis Sámuel, ahogyan őt Éli főpap tanította: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9) Az Úr ma sem szűnik meg beszélni, hívni és irányt mutatni. A kérdés csak az, lesznek-e olyanok, akik meghallgatják Őt. A Szűzanya e havi üzenete azokra számít, akik meghallgatják és életté váltják édesanyai szavait.

Imádság

Szűz Mária, te boldog vagy, mert hittél. Azt mondja rólad az evangelista: „Mária szívében forgatta a történteket, és el-elgondolkodott rajtuk.” Te vagy az egyház emlékezete, tőled tanul az egyház, Mária. Azt tanulja, hogy édesanyának lenni azt jelenti, élő módon emlékezni, megőrizni és elmélkedni szívünkben az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges eseményekről. Szűz Mária, te megőrizted, megjegyezted és szívedben elmélkedtél Fiad minden tettéről, mint igazi édesanya, aki bekapcsolódik mindabba, ami fiával történik. Te vagy az egyház emlékezete. A te életedben tükröződik a mi életünk is. Mária, édesanyánk, kérünk, taníts meg imádkozni életünk eseményei által úgy, ahogyan te is imádkoztál és felajánlottad az Úrnak mindazt, ami életedben történt. Kérünk, taníts meg imádkozni, hinni és úgy szeretni az Urat, ahogyan te tetted. Ámen.

Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea