Az örökkévaló boldogság ígérete

Lourdes-i Szűz Mária

emléknapja - a Betegek világnapja.

„Koromsötét volt 1858. február 11-én reggel. Zúgást hallottam (…) A mező felé fordultam, és láttam, hogy a fák levelei meg sem mozdulnak. Felemeltem a fejemet és a tekintetem ekkor a barlangra szegeződött. Egy Hölgyet láttam fehérbe öltözve. Fehér ruhája volt és hozzá egy kék öv, a lábain pedig egy-egy sárga rózsa. Ugyanilyen volt a rózsafüzérének is a színe. (…) keresztet akartam vetni, de nem tudtam felemelni a karomat. A Látomás keresztet vetett és én nagyon lassan fel tudtam emelni a kezemet és én is keresztet vetettem. Elkezdtem mondani a rózsafüzért. Amikor befejeztem az imádságot, a Látomás eltűnt egy szempillantás alatt.”

Így kezdődik az a beszámoló, amelyet Soubirous Bernadett, a franciaországi Lourdes-ban történt Mária-jelenések látnoka 1861. május 28-án írásban is rögzített. 

A lourdes-i üzenet

A lourdes-i Mária-jelenésekről megjelent részletes beszámolók szerint a Bernadettnek adott üzenetek közül kiemelkedő a bűnbánatra, engesztelésre történő felszólítás, engesztelő kápolna építése. Mint minden jelenés alkalmával, ebben az esetben is nagyon sok nehézséggel és ellenvetéssel kellett megküzdenie a látnoknak. A kivizsgálásig minden ilyen jelenséget fokozott óvatossággal kell kezelni, hiszékenységnek nem szabad helyt adni. Viszont a jelenések természetfeletti eredetét sem szabad eleve tagadni.
Bernadett kérésére március 25-én a „Hölgy” megmondja a nevét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Az Egyház ősi hite a lourdes-i események előtt négy évvel már hittételként is szerepelt, amelyről Mindszenty József bíboros Bécsben így tanított: „A szeplőtelen fogantatás az Isten Anyjának az az egyedülálló kiváltsága, hogy léte fogantatása pillanatától kezdve az Isten Fiának, megváltói érdemeire való tekintettel ment volt az összes embereknek a fekélyétől, személyes bűnétől, az eredeti és személyes bűntől. A szeplőtelen fogantatás lehet jelzője is a Boldogságos Szűznek; szeplőtelenül fogantatott, vagy szeplőtelen fogantatású Szent Szűz.”A Szeplőtelen fogantatás 1854-ben kimondott hittétel, tisztelete azonban egyidős az Egyházzal.* Mária a jelenések alkalmával Bernadettnek földi boldogságot ugyan nem ígért, ellenben az örökkévaló boldogság ígéretét megadta neki.   

 

Csodák Lourdes-ban

Mindszenty bíboros Lourdes-ról szóló elemzése – egy másik homíliájában – így hangzik: „Lourdes-ban van egy nemzetközi orvosi iroda. Abban nagy számú orvos van jelen és ezek, hol többen, hol kevesebben vannak, részben hívők, részben hitetlenek, kimondottan az Egyház ellenségei is ott vannak köztük, akik Zolának a lobogója alatt működnek itten. Az iroda közli: 100 esztendő alatt több száz lourdes-i gyógyulást vizsgáltak felül és erről az ő kiadványuk tartalmazza 1954-ig bezárólag, hogy 58 olyan gyógyulást találtak, amiket ők, mint orvosok gyógyulásukban sem megérteni, még kevésbé véghezvinni nem tudtak. És valami könnyű dolgok ezek? Nem. Szemidegsorvadást állapítottak meg, agyhártyagyulladással kapcsolatos bénulásokról nyilatkoznak a kiadványukban. (…) Ezek talán évtizedes kezelésekkel valamit javíthatók, de ez a remény nem von le semmit az orvosi iroda ama megállapításából: az 58 gyógyulás emberileg érthetetlen, fölfoghatatlan, vagyis elismerték ott a természetfeletti erő működését. Mi hiszünk, bízunk az anyagon túl és felett megmutatkozó magasabb, természetfeletti erőben.”
Alexis Carell, Nobel-díjas sebészorvos neve a lourdes-i eseményekkel kapcsolatban talán a legismertebb. Ő azért utazott el Lourdes-ba, mert saját maga akart meggyőződni arról – ő akkor így hitte –, hogy ezek az események nem fedik a valóságot, csupán csalások. Az Isten különleges kegyelme folytán azonban – egy szeme láttára bekövetkezett csoda hatására – hívővé vált, meggyőződve az esemény természetes úton nem magyarázható tényéről.
„Bármilyen világnézetű orvosnak (hívő, hitetlen) lehetősége van a lourdes-i orvosi jegyzőkönyvek megtekintésére. (...) Ha a Nemzetközi Orvosi Bizottság a gyógyulást „tudományosan megmagyarázhatatlannak” minősíti, akkor a gyógyult beteg egyházmegyés püspöke által felállított bizottság vizsgálatot tart, hogy mennyiben lehet a gyógyulást Isten művének nyilvánítani. (...) Idáig hatvanöt gyógyulást minősítettek Isten általi csodának.” 

Csodák, csodás gyógyulások

Csodának nevezünk minden olyan látványos eseményt, történést, amely az ismert természeti törvényekkel ellentétes (ha imádság hatására „sikerül” valamilyen jószándékú kérés, azt imameghallgatásnak nevezzük). A csodáknak két alapvető fajtája van. Az egyik a „módjában csoda” (in modo), például amikor valaki pszichés ráhatásra gyorsabban gyógyul. Másik fajtája a „dologi csoda” (in rhei): például, ha hirtelen visszanő a beteg karja. Több esetben olyan valaki is meggyógyul, aki hitetlen, sőt szellemi fogyatékos, nem is tud magáról. Ezek mások imájára gyógyulnak meg – náluk tehát nincs semmiféle pszichikai plusz segítség, ezekben az esetekben dologi csodáról van szó.
A „módjában csoda” esetében néhány év múlva minősül csodának az esemény. A „dologi csodát” azonnal elismerik, ott nem kell várni éveket a jóváhagyásra (például röntgenfelvételekkel azonnal igazolható egy daganat eltűnése, vagy testrész visszanövése).  

Csodák, magán kinyilatkoztatások egyházi megítélése 

 A csodák megítélése igen nehéz bírói döntés. Mivel Jézus Krisztus minden hitbeli- és erkölcsi hatalmat az Egyháznak adott át, ezért az illetékes a magán kinyilatkoztatások tartalmának a Szentírással és a Szent Hagyománnyal történő összevetésében és ítéletalkotásban. Az orvosok sokkal több csodát „ismernek el”, mint a hivatalos egyházi hatóságok. Az ezzel kapcsolatos fogalmi tisztánlátás szintén elengedhetetlen része a hittannak. Erről Erdős Mátyás volt dogmatikatanár tanítása alapján kaphatunk áttekintést.
A pápa a csoda megítélésében (a csoda tényében) nem tévedhetetlen, de a csodával kapcsolatos erkölcsi tanításban igen. Az utolsó apostol halálával lezárult a kinyilatkoztatás. A magán kinyilatkoztatás soha nem lehet tévedhetetlen.

 

Mit jelent a magán kinyilatkoztatások egyházi jóváhagyása? A karizmák különleges kegyelmi ajándékok, amelyeket Isten nem a szentségeken keresztül ad, hanem a Szentlélek szabadon oszt ki a keresztény élet gyarapítására. A magán kinyilatkoztatásokat ide sorolhatjuk. Ezek hitelességének elbírálása, az, hogy valóban Istentől származnak-e és nem csalások vagy öncsalódások, az Egyház elöljáróihoz, az illetékes püspökhöz, végső soron a pápához tartozik. Az egyházi elöljárók minden vallásos tartalmú szövegről, így a magán kinyilatkoztatás tartalmáról is ítéletet mondhatnak. Megállapíthatják, hogy az megegyezik-e a hittel és az erkölccsel, és a megegyezés esetében jóváhagyhatják és ajánlhatják. Ez a jóváhagyás, approbatio még nem dönti el, hogy igazi magán kinyilatkoztatásról van-e szó. Sőt, amikor az Egyház ezek nyomán bizonyos ájtatosságot vagy ünnepet engedélyez, még ez sem jelenti annak megállapítását, hogy itt valóban Isten természetfeletti beavatkozásáról van szó. Az approbatio nem tévedhetetlen a tényt illetően, de lehet tévedhetetlen a tartalmat illetően. Az egyházi jóváhagyás tehát kimondja: ez az üzenet nem ellenkezik hitünkkel, lelki haszonnal jár, elfogadható. Például kijelenti, hogy Szűz Mária valóban szeplőtelenül fogantatott; a bűnbánat, az engesztelés üdvösséges. De a tényt illetően, hogy valóban Szűz Mária jelent meg és mondta ezt, ebben tévedhet az Egyház. A régi misekönyvekben február 11-e címe „A Szeplőtelen Szűz lourdes-i megjelenése”, most pedig „A boldogságos Szűz Mária lourdes-i emléknapja”. A hivatalos indoklás: „Jobban fejeződik ki, hogy az ünnep tárgya Szűz Mária maga, nem pedig megjelenésének történeti ténye”. Tehát az egyházi jóváhagyás tulajdonképpen a kinyilatkoztatás tartalmára vonatkozik, nem pedig a kinyilatkoztatás tényére. Aki a tényt tagadja (például, hogy Szűz Mária Lourdes-ban megjelent), nem vét a katolikus hit ellen, legfeljebb az engedelmesség és az emberi okosság ellen, mert az Egyház csak igen alapos kivizsgálás után hagy jóvá egy-egy magán kinyilatkoztatást. Aki viszont Szűz Mária szeplőtelen fogantatását tagadja, már a hit ellen vét. Ha a pápának mint tévedő embernek nem hiszek, az tehát még nem vétek. De ha már infallibilis nyilatkozatának nem hiszek, akkor már a Szentléleknek nem hiszek! Az Egyház nem győz minden magán kinyilatkoztatást megvizsgálni és jóváhagyni. Nem az egyházi jóváhagyás által válik a magán kinyilatkoztatás igaz, hanem az Egyház a valódi magán kinyilatkoztatásokat hagyja jóvá. Ebből következően egy, még jóvá nem hagyott magán kinyilatkoztatás is lehet igaz.

Mária-jelenések csoportjai, természetfeletti eredete

 A lourdes-i Mária-jelenések kapcsán tekintsük át röviden a jelenésekkel kapcsolatos két lehetséges egyházi döntést. 

Egyik lehetőség a „non constat” (nem helytálló), vagyis eleve dogmaellenes tartalommal bír – ezzel többet nem is foglalkoznak, mert ez tévedés, hazugság, amely soha nem kerül elfogadásra. A másik lehetőség ebben a kategóriában, hogy nem fogadják el, de nem is vetik el a csoda tényét. Később újra kivizsgálják (esetleg időközben történik valami), ami után „constat” lehet belőle.

A másik döntés a „constat” (helytálló). Az Egyház a lourdesi jelenéseket – a fent ismertetett okfejtések tükrében – elismerte.

„Az egyházi jóváhagyás sem szavatolja tehát tévedhetetlenül, hogy egy Mária-jelenés természetfeletti eredetű. A jóváhagyás csak ennyit jelent:
1. Az állítólagos esemény semmiben sem mond ellent a hitnek és erkölcsnek.
2. Hirdethető és tisztelhető.
3. Más történelmi eseményekhez hasonlóan elegendő érvet szolgáltat ahhoz, hogy természetfeletti eredetét ésszerűen, emberi hittel elfogadjuk.”  

Mi történt Bernadettel a jelenések után?

 Az utolsó jelenés (1858. július 16., Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe) után – mindenfajta egyházi szervezés nélkül – a jelenések barlangja az imádkozás és a kegyelet helye lett, amely azóta sem szűnt meg az lenni. A jelenések után Bernadettet egy kánoni bizottság többször kihallgatta. Tovább figyelték és tanulmányozták az ügyet. Eközben Bernadett a nevers-i nővérek vendégházába megy, mialatt folytatja iskolai tanulmányait. Ekkor 16 éves elmúlt. 1866-ban Bernadett a nevers-i Katolikus Intézetben felölti a szerzetesi ruhát. Egy idő elteltével a rendház vezető ápolója lesz. „Bevált szokássá vált, hogy Bernadetthez küldték el az elkeseredett embereket, akiket a vele való beszélgetés után eltöltött a béke, és reménység; valóságos csodákat tett rendkívüli finom, érzékeny lelkületével. Testek ápolója volt, de ápolója a szíveknek és lelkeknek is. Tudott vigasztalni, mert tudta, mi a szenvedés.”  

Bernadett halála és szentté avatása

Kiújuló betegsége következtében 1879. április 16-án, 35 éves korában hal meg. Harminc évvel halála után, 1909-ben az exhumáláskor testét teljes épségben találták. 1913-ban Róma megindítja boldoggá avatási perét. 1919-ben, a második exhumálás jegyzőkönyvei teljes összhangban vannak a tíz évvel azelőtti orvosi jelentések megállapításaival a test romlatlanságát illetően. 1923-ban a pápa boldognak nyilvánította Bernadettet. 1925-ben, negyvenhat évvel Bernadett halála után újra vizsgálat alá vetik a testet. A csontváz és a belső szervek teljes épségben maradtak. Az Egyház azonban nem nyilvánította csodának a test ilyen nagymértékű épségben maradását annak ellenére, hogy ez tudományosan megmagyarázhatatlan. 1934. december 8-án Bernadettet az Egyház a Szent Péter-bazilikában nagy ünnepség keretében szentnek nyilvánította. Bernadett teste a nevers-i kolostor kápolnájában üvegkoporsóban nyugszik. Bernadett ereklyéje Lourdes-ban a nagy évfordulókon körmenetben viszik körül.
Fent idézett, Lourdes-ról szóló könyv az ember szabad akaratát – természetfeletti részről – maximálisan tiszteletben tartó mondattal zárul: „»Menjen elmondani« – mondja a Szűz Anya Bernadettnek. Bernadett pedig ezt mondja: »Nem azzal bíztak meg, hogy önökkel elhitessem: az a feladatom, hogy elmondjam.«”

Krajsovszky Gábor

Forrás: KÉSZ – Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

* A Szeplőtelen Fogantatásról szóló korábbi írás itt olvasható.

A pápa a Betegek Világnapjára küldött üzenete itt olvasható.

Szűz Mária, Betegek Gyógyítója,

könyörögj érettünk!