2012. január 1., vasárnap

Új év – új remények

Az újabb polgári év küszöbén gyakran megrettenünk, milyen gyorsan megy az idő. Már megint meg kell szokni egy új évszámot és megint egy évvel öregebbek leszünk idén. Belegondolunk, hogy az előttünk tornyosuló feladatok tömkelegét emberi számítás szerint valószínűleg lehetetlen elvégezni.

Számomra sokat jelentett, amikor egy elmélkedésben azt olvastam egy szent életrajzában, hogy minden évben úgy gondoljak az új évre, mintha egy fehér papírlap, vagy egy üres könyv lenne, amelyet majd a Jó Isten fog velem, az eszközeként használt írószerszámmal teleírni.

Örömmel, telve hittel, reménységgel és szeretettel kell tehát minden új évnek nekikezdenünk. Aki hisz és bízik az Úrban, Rá építi életét az Ő Akarata szerint élve, annak nem csak azok a természetes források állnak rendelkezésre, amelyekre általában építeni lehet. Az Úr a természetesre építi a természetfelettit, felhasználja a mi adottságainkat, de meg is sokszorozhatja azokat, kiegészíti az Ő Kegyelmével és Erejével.

Önmagunk íróeszközként való átengedésével még inkább megvalósulhat az Isten Országa már itt a földön, és közelebb kerülhetünk Örök célunkhoz, ha magunk és mások üdvösségén munkálkodunk.

Ehhez a bátorsághoz és önátadáshoz adja meg minden kedves Olvasónak az erőt az Úr és segítsen, hogy valóban az Ő útján az Ő tervei szerint alakítsa mindennapjait ebben az új esztendőben.

Bízzuk Újra Életünk Krisztusra!

Szeretettel és imádsággal:

Luscinia



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése