Mária Istenszülő Szűz

Mária Istenszülő

A szent liturgiában gyakran hallunk ilyen könyörgéseket és felkiáltásokat: „Istenszülő Szűz Mária…” „Legszentebb Istenszülő imáid által üdvözíts minket!” Téged valóságos Istenszülő magasztalunk!” stb.

Vajon nem túlzás-e ez valóban, mint ahogyan túlzásnak érezte, pl. Nestorius, aki azt mondta: „Ha Mária Istennek anyja, akkor nem lehet kifogást emelni a pogány görögök ellen, akik isteneiknek anyát tulajdonítottak!” De ehhez hasonlót állítanak egyes protestáns teológusok is és arra hivatkoznak, hogy a Szentírás sehol nem nevezi Máriát Istenanyának!

Gondoljuk át először ezt az utóbbi állítást! Hiszen valóban így van. Ilyen elnevezés nem található a Szentírásban. Azonban találunk más megnyilatkozásokat, amelyeket azonban másképpen nem értelmezhetünk. Pl. az angyali üdvözlet leírásában az angyal ezt mondja Máriának: „A születendő szent Isten fia lesz…” (Lk 1,36). „Amikor elérkezett az idők teljessége Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született!” (Gal 4,4). Ezeken felül pedig a Szentírás kifejezetten állítja, hogy Jézusnak Mária az anyja. Jézusról pedig kifejezetten állítja, hogy Isten Fia!

Éppen e szentírási alapon cáfolta az Efezusi zsinat (431) Nestorius tévedését. Ez a legrégibb hittétel. A zsinat által használt görög kifejezés - Theotokosz - elterjedt jelszó lett a 3. sz-ban. A Theotokosz kifejezés azt jelenti, hogy Jézusban a két természet (az isteni és az emberi természet) egy személyben található egységbe fogva. Ez a személy ezért Isten! De ennek a személynek az anyja Mária.

Az efezusi zsinat után a III. Konstantinápolyi zsinat (681) ezt a hittételt pontosította: Jézus valóságos Isten (nem átvitt értelemben). Mária ezt a testté lett Istent szülte (már anyja méhében is Isten volt, nem később lett azzá). Mivel Jézus valóságos Isten, az ő anyja is valóságos Istenszülő!

Mária szűz!

Szűz és anya, ezek egymást kizáró fogalmak. A szűzi foganás biológiailag elképzelhetetlen. Nagyon sok emberi tévedés forrása lett az, hogy Jézus születését természetes módon akarták megmagyarázni, holott arra nincsen természetes magyarázat. A zsolozsmában is így imádkozzuk: „Ezen titok nem tűr vizsgálódást, melyet mindnyájan hit által dicsőítünk…!” Jézus emberré levésének folyamata csoda és a kereszténység mindig is csodának tartotta. Jézus anyja az egyetlen olyan nő, aki a szűz nevet „cím”-ként viselheti. Ő volt az egyetlen, aki kinyilatkoztatásban kapta meg szűzi hivatását és édesanyai hivatását egyszerre! „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába, egy szűzhöz…” (Lk 1,26). Józsefnek így szól a kinyilatkoztatás: „Ne félj feleségül venni Máriát, hiszen ami őbenne fogant, a Szentlélektől van!” (Mt 1,18). Izajás prófétánál: „Íme a szűz méhében fogan és fiat szül és Emmánulnek fogják hívni!” (7,14). Az Emmánuel fordítását is megadja az evangélium: „Ez azt jelenti: Velünk az Isten!” (Mt 1,24).

Tudni kell, hogy a megtestesülés és a megváltás szempontjából nem lett volna szükség Mária szüzességére. Még az áteredő bűn miatt sem lett volna ez szükséges, hiszen a bűn nem biológiai úton száll át az utódokra. A Biblia szimbolikus gondolkodása azonban megkívánja, hogy Jézus Krisztus, az új embertípus ne úgy szülessék, mint a régi ember. Nem jöhet az Évára tett átok jegyében a világra az, aki ezt az átkot feloldani jött! XII. Piusz pápa mondta: „Számunkra elképzelhetetlen, csodás módon született.”

Annak ellenére, hogy sohasem fogjuk tudni elképzelni azt, hogy mi történhet az olyan testtel, amely nincs alávetve az áteredő bűnnek, mégis sokan megpróbálták elképzelni ezt Jézus születésének esetében. Az ösztönzést erre a kísérletezésre éppen az adja, hogy tudjuk, hogy az áteredő bűnnek a következményei között ez is szerepel: „Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait: fájdalommal szüljed gyermekedet!” (Ter 1,16). - Akkor hogyan történhetett ez Jézus születésének esetében?

Voltak, akik úgy gondolták, hogy Jézus születése úgy történt, ahogyan a napsugár áthatol az üvegen, nem sérti meg az üveget. Vagy ahogyan tapasztalhattuk nála feltámadása után: beléphetett a bezárt ajtón keresztül. Ez a spekuláció egy eretnekség kifejlődéséhez vezetett. A dokéták azt állították ezen megfontolások alapján, hogy Jézusnak nem is volt valóságos teste, csak látszat teste volt.

Az apokrif Jakab evangéliumban pedig ezt a leírást olvassuk Jézus születéséről: Mária meglepődött, amikor minden szülési folyamat nélkül egyszer csak maga előtt látta a kisdedet és érezte, hogy terhessége megszűnt.

Nem kell ilyen mélyen és részletesen átgondolnunk a lehetőségeket, mert nem tudjuk elképzelni, hogy arra a testre, amelyik mentes az eredeti bűntől, milyen törvények érvényesek. Elég vallanunk annyit, hogy Mária mindenkorszüz (szülés előtt - közben - után is szűz), ezért bár biztos, hogy természetes módon szülte a világra Jézust, de az Évának adott átok nélkül. Azaz a szülés fájdalmai nélkül! Mert mentes volt az áteredő bűntől.

Szépen imádkoztatja velünk a zsolozsma: „…mert, aki nem volt alávetve a romlásnak, az saját szülőanyját is sértetlenül tartá meg!” És a másik Katavászia: „Mindenek csodálkozának a te mennyei dicsőségeden ó szeplőtelen, méhedben hordoztad a mindenség Istenét, és szülted az örökké való fiút, ki a téged éneklőknek, békességet ajándékoz!”

Mária a feleség

Mária és József házassága, ha a szentírási helyeket és a kor szokásait is figyelembe vesszük, teljesen érvényes házasság volt. Még akkor is, ha feltételezzük és elfogadjuk tényként ezt a feltételezést, hogy házaséletet (testi szerelmi kapcsolat) nem éltek. Azonban ezt az együttlétüket nem szabad úgy értelmeznünk, hogy pusztán a kötelesség miatt, vagy gyermekük miatt maradtak együtt. Sőt az is nagy tévedés lenne azt hinni, hogy érzelmileg közömbösek lettek volna egymás iránt. Nem tudjuk azonban még elképzelni sem, hogy hogyan lehetett, mert a Szűzanya mentes volt az eredeti bűntől, szent József pedig hozzánk hasonló ember volt. Egyet biztosan állíthatunk. Azt, hogy az ő házasságuk szeretetközösség volt. Jézus ugyan nem természetes úton lett a gyermekük, ők elfogadták ilyennek és éltek, mint testvérek ebben a szeretetközösségben. Nem tudjuk hogyan volt. Ők azt az „új embertípust” képviselték, amely típus a végső időkben jelenik meg. Jézusban ennek a végső (eszkatológikus) idők állapotát ismerjük fel. Erről az időről Jézus így beszél, éppen a házassággal kapcsolatban: „Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. A feltámadás után nem nősülnek s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai az égben!” (Mt 22,30).

Forrás: Véghseö Dániel: Katekézisek – Nyíradonyi Görögkatolikus Egyházközség

A kép az Istenszülő Szűzanya ikonját ábrázolja (Theotokos).

A kegykép Máriapócson látható, és az ország egyik legfontosabb kegyképe.

A képnek több csodát is tulajdonítottak.

Története során kétszer is könnyezni kezdett.

Ima a könnyező pócsi Szűzanyához

Töredelmes és alázatos szívvel borulok legszentebb lábaidhoz, ó Mária, ki értem, nyomorult bűnösért könnyeztél. Te az irgalomnak és kegyelmeknek anyja vagy, mert anyai szemeidnek mi másért kellett annyi keserű és bőséges könnyet hullatniuk, mint az én megszámlálhatatlan és igen megvetendő bűneimért. Irántam, méltatlan iránt való anyai szereteted csalta szemedbe a könnyek árját. Te láttad, hogy szörnyű vétkeim miatt örökre elveszek, és előre láttad, hogy az örök pokol büntetésére juthatok. Azért akartál nekem, aki már-már elvesztem, segítségemre jönni. Ártatlan könnyeiddel akartad az isteni igazságosságnak ellenem felgerjedt haragját csillapítani, és az örök tűz megérdemelt büntetését eltörölni. Azért is, ó Jézus Krisztus, az irgalom Anyjának legirgalmasabb Fia, tekintsd Anyád drága könnyeit, és könyörülj rajtam! Tekintsd, ó legszelídebb Jézus, az értem keservesen síró, igen szeretett Anyádnak könnyes szemeit, és könyörülj rajtam, nyomorult bűnösön! Ó, mennyire fáj nekem, mennyire szégyellem, hogy téged, az én legfőbb jómat, az én Istenemet, annyiszor és oly súlyosan megbántottalak. De irgalmazz, mivel szívem minden érzésével megvetem a múltat, s a jövőben kegyelmeddel jobb akarok lenni. Most pedig, te is, kegyelmek Anyja, csodatevő Mária, tekints az én bánatos könnyeimre! Sírok, mert súlyos bűneimet megvetem és utálom, hogy szeretetedet kiérdemeljem. Én viszont szeretni akarlak Téged és kedves Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust. Fogd fel, Anyám, méltatlan és sok bűnnel szennyezett könnyeimet, s legszentebb könnyeiddel egyesítve mutasd be azokat szent Fiadnak, hogy közbenjárásoddal, szent Fiad kegyelmével és irgalmával, bűneimtől megtisztultan halálom után veled az ő boldogító látására eljuthassak, s abban örökké élhessek és örvendhessek.
Ó, könnyező Szűz, ó drága Istenanya, emlékezzél meg rólam Jézusnál most és halálom óráján! Ámen.

Forrás: Szent Atanáz Főiskola