2011. december 21., szerda

Konszekrált (megszentelt) életutak 7.


Szent Vitálina francia remetenő (IV. sz.)
Magánfogadalom és remeteség

Ebben a részben szeretnék külön írni a magánfogadalom és a remeteség kapcsolatáról. A sorozat korábbi részeiben már említettem, hogy a konszekrált (megszentelt) életútnak különböző lehetőségei vannak, amelyek az Egyházi Törvénykönyv alapján megélhetők akár laikusi, de egyesek klerikusi életállapot mellett is, megfelelő elöljárói engedéllyel, amennyiben szükséges. A kánonjogi vonatkozások nem minden útnál egyértelműek, lásd a szüzek rendje, illetve a közösségen kívül tett magánfogadalom. Mindez érthető is, mert ezek az utak nem tartoznak a megszentelt élet hivatalos intézményeihez. Konszekrációnak, a megszentelt élet lehetséges útjainak véleményem szerint tekinthetők ezen utak is. A remeteség közvetlenül püspöki fennhatóság alá tartozik, így itt mindenképpen elfogadott a hivatalos konszekráció. 

  1. Magánfogadalom
a)      közösségben
-         bizonyos megszentelt élet intézményeiben nem a hagyományos fokozatok szerinti ideiglenes majd örök fogadalmakat teszik, hanem évente megújítandó magánfogadalmat
-         ezek nem remete lelkiségű közösségek, hanem pl. világi intézmények
-      csak a minden megszenteltre vonatkozó szívbeli elszakadás vonatkozik rájuk, mint minden megszenteltre
b)      közösségen kívül
-         időszakonként (pl. fél vagy egy évente) illetve örökre is letehető hivatalos közösség nélküli tisztasági vagy akár hármas fogadalom is lehet
-         szívbeli remeteségként leginkább ezt lehet megélni, ha nincs konszekrált remeteségre fogadalom.

  1. Remeteség
- főként szívbeli de minél inkább fizikai remeteségre való törekvés
a)      közösségben
-         remete életmódot különösen is megélő közösségekben
b)      közösségen kívül
-         konszekrált remeteként püspök előtt letett hármas fogadalommal a hivatalos út.

Szent Karász, kopt remete
Tehát nem beszélhetünk hivatalosan magánfogadalmas remeteségről, csak magánfogadalmas közösségen kívüli, szívükben és esetleg fizikailag is, remete életmódhoz hasonló életű testvérekről, vagy külön remetékről, akik nem magánfogadalmasok és
-         egy közösségben (ekkor ők hivatalosan szerzetesek)
-         vagy azon kívül, konszekrált remeteként élnek a világban
-         vagy teljes fizikai magányban, mint a korai anachoréták.

Ha valaki azon gondolkodik, hogy e két, külön tárgyalt út közül melyikre hívja az Úr, fontos lehet azt végiggondolni, hogy
-         tudja-e vállalni a hármas fogadalmat és a lehetőség szerinti legnagyobb fizikai remeteséget amely a konszekrált remetéknél szükséges,
-         mi valóban Isten akarata az életében, illetve mi, és mennyire körülményeinek kényszere, amelyen Isten segítségét kell kérnie, és neki magának is mindent megtennie, hogy változzanak, ha lehet.


Aki nem az Úr meghívásából, hanem körülményeinek hatására él „remeteéletet”, nagyon meg kell különböztetni, hogy van-e megszentelt életre meghívása és azon belül milyen útra. Ezen második megkülönböztetés esetében is sokszor nehéz a döntés, mivel vannak hasonló vonatkozásai a közösségen kívüli magánfogadalmas életútnak és a világban élő hivatalos (konszekrált) remeteségnek.

Akinek nincs külön meghívása a megszentelt életre, a laikusok számára szóló keresztségi fogadalomból fakadó, a világ megszentelésére szolgáló általános papság, illetve saját életszentségre szóló meghívása ugyanúgy vonatkozik és egy szerzetesrendhez való kapcsolódásként oblátusi vagy más (nem reguláris) harmadrendi vagy egyéb közösséghez (pl. a pápa által elismert modern közösségek vagy plébániai közösségek) való csatlakozást érdemes lehet megfontolni világban élő, nem megszentelt (konszekrált) életet de életszentségre törekvő, elkötelezett hívőként.

Az Úr mindenkinél megadja a választ, ha valaki Őt és Szent Akaratát helyezi előtérbe életében.

Remete Szent Pál és Remete Szent Antal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése