Az evangelizáció és a megtérés folyamata

I. Az evangelizáció folyamata 

 

Az Egyház, bár állandóan magában hordozza az üdvösség eszközeinek teljességét, tevékenységében a fokozatosság elvét követi. 

Az AD GENTES zsinati határozat pontosan tisztázta az evangelizáció folyamatát: 

- keresztény tanúságtétel,

- a szeretet jelenléte és dialógusa,

- az evangélium hirdetése és felhívás a megtérésre,

- katekumenátus és keresztény beavatás,

- a keresztény közösség formálása a szentségek és szolgálatok révén. 

Ez az Egyház elültetésének és építésének folyamata. 

Ennek megfelelően az evangelizációt olyan folyamatként kell felfognunk, melynek révén az Egyház, a Szentlélektől indítva hirdeti és terjeszti az evangéliumot az egész világon:

- a szeretettől indítva áthatja és átformálja a földi élet rendjét azáltal, hogy fölveszi magába és megújítja a kultúrákat;

- tanúságot tesz a népek között a keresztényeket jellemző új lét- és életmódról;

- az "első hirdetés" által kifejezetten hirdeti az evangéliumot és megtérésre hív;

- a "katekézis" és a "beavató szentségek" által bevezet a hitbe és keresztény életbe: a Jézus Krisztushoz megtérőket betestesítve, a követés útjára újra rálépőket visszavezetve a keresztény közösségbe;

- állandóan táplálja a kommunió ajándékát a hívőkben a hit állandó nevelésével (homíliákkal és az igehirdetés egyéb formáival), a szentségekkel és a szeretet gyakorlásával;

-állandóan serkenti a missziót, amennyiben Krisztus minden tanítványát küldi, hogy hirdessék az evangéliumot szóval és tettel az egész világon. 

Az evangelizációs folyamat ebből következően szakaszokból vagy "lényeges mozzanatokból" áll: 

1. missziós tevékenység a még nem hívők és azok felé, akik vallási közömbösségben élnek; 

2. bevezető kateketikai tevékenység azok felé, akik 

a) vágyódnak az evangéliumra, valamint

b) azok felé, akiknek arra van szükségük, hogy kiegészítsék vagy fölelevenítsék beavatásukat;

c) lelkipásztori tevékenység a már érett keresztény hívők felé a keresztény közösségen belül. 

Ezek a mozzanatok azonban nem zárt egységek: ha szükséges, ismétlődnek annak érdekében, hogy nyújtsák az evangéliumi táplálékot személyek vagy közösségek lelki gyarapodására. 

II. Az állandó megtérés folyamata 

 

A hit olyan ajándék, melynek állandóan növekednie kell a hívők szívében. A Jézus Krisztushoz való csatlakozás ugyanis elindít egy állandó megtérési folyamatot, mely végigkíséri az egész életet. Aki hinni kezd, olyan, mint egy éppen megszületett kisded, aki lassan-lassan növekszik és "a tökéletes ember állapota" felé, a Krisztusban való teljes érettség felé tart. 

A hit és megtérés folyamatában teológiai szempontból nézve a következő fontos mozzanatok emelhetők ki: 

a) Az érdeklődés az evangélium iránt.

Az első mozzanat az, amikor a nem hívő, a közömbös vagy más valláshoz tartozó ember szívében az első hirdetés következményeként megszületik az érdeklődés az evangélium iránt, anélkül hogy határozott döntést hozott volna. Az emberi lélek ezen első mozdulatát a hit felé, ami már a kegyelem gyümölcse, különböző nevekkel illetik: "fogékonyság a hitre", "evangéliumi előkészület", hajlandóság a hitre, "vallásos keresés". Az Egyház "szimpatizálóknak" nevezi azokat akik ilyen nyugtalan érdeklődést tanúsítanak.

b) A megtérés.

Ennek az evangélium iránti első érdeklődésnek keresési időre van szüksége, hogy komoly vággyá alakulhasson. A hit melletti döntésnek jól átgondoltnak és érettnek kell lennie. A Szentlélek és az igehirdetés által ébresztett keresés készíti elő a megtérést, mely - kétségtelenül - "kezdeti" lesz, de már magában rejti a Jézus Krisztushoz való csatlakozást és a követésére irányuló akaratot. Ez az "optio fundamentalis" alapozza meg az Úr tanítványa egész keresztény életét. 

c) A hit megvallása.

A Jézus Krisztusra hagyatkozás fölébreszti a hívőben a vágyat, hogy mélyebben megismerje őt és azonosuljon Vele. A katekézis bevezeti a hit megismerésébe és a keresztény élet megtapasztalásába, támogatva egy olyan lelki úton, mely kiváltja a "gondolkodás és az erkölcsök fokozatos megváltozását" harcok és lemondások, de Isten részéről mérték nélkül ajándékozott örömök közepette. Jézus Krisztus tanítványa így válik alkalmassá arra, hogy élő, kifejezett és tevékeny hitvallást tegyen. 

d) Úton a tökéletesség felé.

Ez az alapvető érettség, melyből megszületik a hitvallás, nem végpont az állandó megtérés folyamatában. A keresztségi hitvallás egy olyan lelki épület alapját teszi le, melynek növekednie kell. A megkeresztelt ember mindig a Szentlélek indítására, a szentségekből, az imádságból, a szeretet gyakorlásából táplálkozva és a hit folyamatos nevelésének sokféle formájától támogatva keresi, hogy magáévá tegye Krisztus kívánságát: 

"Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes". 

Ez minden kereszténynek szóló felhívás a teljességre. 

Őszentsége II. János Pál pápa

Forrás: a Katekézis Általános Direktóriuma