XVI. Benedek pápa a konszekrált életről

XVI. Benedek: a konszekrált élet egy misszió

A mai kor nehézségei között nem szabad elfelejtenünk, hogy a konszekrált élet Isten tervében gyökerezik. A pápa ezt újra elmondta, amikor találkozott a férfi szerzetesrendek elöljáróival a félévenkénti találkozójuk végén. Istent keresni a testvérekben, akiket Ő ad, akikkel osztoznak ugyanazon életúton és küldetésben, mondta a pápa. Keresni Őt napjainkban azokban a férfiakban és nőkben, akikhez küldetésük van odaadván az evangélium ajándékát. Különösen a szegényekre tekinteni, az Örömhír első várományosaira; keresni Őt az Egyházban, ahol az Úr jelenvalóvá teszi magát. A pápa bíztatta az elöljárókat, hogy találjanak utakat arra vonatkozóan, hogy a testvéri közösségi életet még hatékonyabbá tegyék, elősegítve a közösségi életet, a kölcsönös kommunikációt, lelkesedést és igazságosságot egymás iránt. A szerzetesrendek fő küldetésének központi része a misszió, mondta a pápa. Megújítani a jelenlétet az Areopáguszon annak érdekében, hogy hirdessük az ismeretlen Istent, ahogy Pál tette Athénban (vö. Apcsel 17, 22-34)

A konszekrált élet a feltétel nélküliség és a szeretet jele

A konszekrált élet erőteljes módon tanúságot tesz az Isten és ember közötti kölcsönös keresés mellett, az iránt a szeretet iránt, amely vonzó a számukra. Ezt mondta XVI. Benedek beszédében február 2-án kedden este, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet napján. A konszekrált személy azáltal, hogy ő az ami, a pápa magyarázata szerint olyan, mint egy híd Isten felé mindazok számára, akik vele találkoznak. Az Oltáriszentség előtti imádság után a Szent Péter bazilikában összegyűltek számára a pápa kifejtette, hogy a konszekrált élet azért fontos, mert pontosan a feltétel nélküliség és a szeretet jelei, főként egy olyan világban, amelyben komoly szenvedést okoz a sötétség és a haszonelvűség, és mert tanúságot tesz a természetfeletti szeretetről, visszavezeti az eltávolodott emberi életet és választ ad az Úr végtelen szeretetére.

Fordítás: Luscinia