2011. augusztus 31., szerda

Az odafent valókat keressétek

A prímási bazilika-főszékesegyház felszentelésének ünnepén
Részlet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek 2006. szeptember 2-ai szentbeszédéből az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulóján.
A prímási bazilika-főszékesegyház
főoltára, Esztergom
"A mai napon az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulóját ünnepeljük.(...) Üdvösség költözött Zakeus házába. Ezt a gondolatot állítja elénk az Egyház a templomszentelés évfordulóján (Lk 19,1-10). Mert a templom is emberkéz építette ház, de olyan ház, ahol Istennel találkozhatunk, ahol Ő jön el hozzánk a tanítás igéjével és a szentségekben. Ezért amikor csodáljuk gyönyörű templomainkat, Isten áll gondolataink középpontjában. Az Ő dicsőségére és a Vele való találkozás elősegítésére mozdult meg annyi szorgalmas kéz, vállaltak annyi gazdasági erőfeszítést, született annyi mesteri terv és művészi alkotás. Hiszen az Istennel való találkozás a legnagyobb jó az ember számára.

  Mikor a százötven éves Esztergomi Bazilikáról szólunk, a jelenlegi, új bazilikára gondolunk. Hiszen jól tudjuk, hogy Szent István királyunk maga építtette itt az első székesegyházat, hogy az egész magyar kereszténység fő temploma legyen. Természetes volt, hogy a magyarok érseke a király városában, Esztergomban találja meg székhelyét. A hajdani érseki anyaegyház kifejezte első szent királyunk elkötelezettségét a keresztény hit mellett és egyben hazánk függetlensége mellett is. Mert Szent István súlyt helyezett arra, hogy a magyar egyházmegyék ne valamelyik külföldi érsekségnek legyenek alárendelve, hanem a magyar egyháznak saját központja legyen. Az ősi székesegyház nevében, titulusában is összefonódott Szent Adalbert vértanú püspök alakjával. Róla, a hajdani prágai püspökről, a nagy európai misszionáriusról tudjuk, hogy hosszú időt töltött városunkban, Esztergomban, hogy Szent Istvánnal is, még királlyá koronázása előtt, személyes kapcsolatban volt. A Szent Adalbert közösségéhez tartozó szerzetesek közül többen a magyar egyház első vezetői lettek. Adalbert püspök vértanúhalála pedig megrázta az akkori Európát. III. Ottó császár személyesen zarándokolt udvarával a sírjához. A régi lengyelországi hagyomány még azt is tudni véli, hogy Szent Imre herceg is tett ilyen zarándokutat. Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház ezért mindig is a keresztény küldetés erejét, népeket szeretetben egyesítő képességét hirdette. A török idők pusztítása és az azt követő nagyon lassú, nagyon ellentmondásos, küzdelmekkel is teli újjáéledés egyrészt a régi bazilika romlásával járt, másrészt hosszú ideig akadályozta az érsekség visszaköltözését és új székesegyház építését.

  Amikor Scitovszky János bíboros, prímás 1856. augusztus 31-én végre felszentelte a már majdnem elkészült új bazilikát, ezzel a remény nagy jelét adta az 1848-49-es szabadságharc bukása után elcsüggedt magyarság számára. A remény pedig felülről jön, hitünk szerint isteni erény, ajándék. Ha a bazilikát a Duna felől nézzük, arany betűkkel áll írva oromzatán: Quae sursum sunt quaerite. Az odafent valókat keressétek. De nemcsak kívülről szemlélve emeli fel a bazilika az ember tekintetét, hanem akkor is, ha belépünk az impozáns épületbe. A főoltár hatalmas képe ugyanis Mária mennybevételét ábrázolja, felemeli tekintetünket a napba öltözött asszonyra, aki mindannyiunk édesanyja. Az új székesegyház Szent Adalbert napján kívül másik búcsút is tart, Nagyboldogasszony ünnepét. Az esztergomi Mária-tisztelet azonban egészen különös hagyományokkal büszkélkedik, hiszen százötven éves új székesegyházunknak van egy része, a Bakócz-kápolna, amely még a török idők előtt épült és amelynek márvány oltárán az esztergom-vári Szűzanya kegyképét tiszteljük. A szabadulásnak és a Szent Szűz gondoskodó anyai szeretetének jelképe számunkra a Bakócz-kápolna kegyképe. A százötven éves székesegyház pedig az isteni gondviselésé, amely az élet, a kereszténység és a magyarság megújulását annyi pusztulás és viszontagság után is lehetővé tette. A bazilika tehát a Gondviselés megújító erejének jelképe, amely ma is bizalmat sugároz. Ezt hirdeti messzire ragyogva díszkivilágítással ékes, fenséges alakja az éjszakában.

  A mai évfordulón különleges öröm számunkra, hogy a szentmise után megáldhatjuk a régi Nagyszeminárium felújított épületét. Amikor az 1950-es évek elején elvett, de nem államosított hatalmas épületet teljesen leromlott állapotban főegyházmegyénk visszakapta, sem az új funkciót megtalálni, sem az épületet felújítani nem volt egyszerű feladat. Paskai László bíboros úr fáradozásait folytatva mostanra jutottunk el odáig, hogy átadhatjuk a használatnak ezt a gyönyörűen felújított épületet. Amikor idén június végén az egyházmegye papjaival 53 év megszakítás után újra együtt imádkozhattuk a Nagyszemináriumban a szent zsolozsmát, megrendülten éltük át a hálát az isteni Gondviselés iránt, de talán a meglepetést is, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt ki bízhatott közülünk abban, hogy mindez lehetővé válik? A hittudomány, a lelkiség, a kultúra, a művészet, a különböző népek szakembereinek az együttműködése újra otthont kap az ősi falak között. Mindez méltó Szent Adalbert emlékéhez, akinek nevét ez a képzési, lelkiségi és konferenciaközpont viseli.

  Adjunk hálát a megújult bazilika százötven éves történetéért! Adjunk hálát az újjászületett nagyszemináriumért! Érezzük át, hogy Isten találkozni akar velünk az emberkéz építette ház falai között, hogy megújítsa, reménnyel és boldogsággal töltse el életünket. Mennyekbe fölvett Szűz Mária, magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk! Szent Adalbert püspök, könyörögj városunkért, hazánkért és egész Közép-Európáért! Ámen.”

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Philoméla

2011. augusztus 30., kedd

A Feltámadás örömében - minden nap



In resurrectione tua, Christe, coeli et terra laetentur.
In resurrectione tua, Christe, coeli et terra laetentur.

Let heaven and earth rejoice in your resurrection, o Christ.

Que ciel et terre se réjouissent dans ta résurrection, o Christ.

In deiner Auferstehung, Christus, freuen sich Himmel und Erde.

Que cielo y tierra se alegren en tu resurreción, o Cristo.

Niechaj niebo i ziemia radują się z Twego zmartwychwstania.

Nella tua resurrezione, o Cristo, si rallegrino il cielo e la terra.

Az Egek és a földek énekeljék Feltámadásodat Krisztus.

Konszekrált (megszentelt) életutak 4.

A szüzek rendjéről  2.

7. Mit jelent a szüzek konszekrációja?
Szent Lúcia Szent Ágota sírjánál
A személyek vagy dolgok konszekrációja azt jelenteti, hogy azt a személyt vagy dolgot kiveszik a profán használatból, és az Úr kizárólagos szolgálatára tartják fenn, szentté és megszenteltté téve azt. A konszekráció szentségi hatása következtében a szűz állandó életállapotként Krisztus mennyasszonyává válik az Egyház ereje által. A szüzek konszekrációja az Egyházban az egyik legrégebbi szentelmény. A szentelményeket az Egyház alapította, hogy általuk elnyerje a kívánt lelki hatásokat. A nők konszekrálásának szokása a szűzi életre elvezetett egy ünnepélyes szertartás kialakulásához, mely a jelöltet megszentelt személlyé teszi. A szertartás egyike a római liturgia legnagyobb kincseinek. A szertartás a Római Pontifikálé része. A történelemből és a Római Pontifikáléból világos, hogy a szertartást a megyéspüspök végzi. Ez egy fenntartott áldás,mely a püspöknek van fenntartva. Kiszolgáltatásához különleges hatáskörre van szükség. A szertartás által a lehető legnagyobb áldásban részesül egy nem házasságban élő nő. A szüzek konszekrációja arra a szertartásra vonatkozik, amely által a Katolikus Egyház Istennek szenteli azokat a szüzeket, akik teljesen, örökre, kizárólagosan és visszavonhatatlanul elkötelezték már magukat Istennek. A konszekráció szertartásában a szűz megújítja az elhatározását, hogy tökéletes szüzességben követi Krisztust, és a megyéspüspök konszekrálja őt az örökös szüzességre az Egyházban. Ezáltal megszentelt személlyé válik, aki csak Krisztushoz tartozik. Mindez egy speciális rituális szentmisén történik. A szüzek konszekrációja egy ünnepélyes megerősítést jelent egy nő számára, aki elkötelezi magát püspöke és a keresztény közösség előtt, egy olyan hivatásra, melyet már ténylegesen egy ideje követ. Hivatása ettől kezdve többé már nem magán jellegű, és megkapja a hivatalos egyházi jóváhagyást. A szüzek konszekrációja örök érvényű. Ez egy olyan szentelmény, amely felépít, ezért örökös szentelmény. Olyan, amely az egyénhez tartozik, és nem csökken az évek folyamán. A püspök nem érvénytelenítheti a konszekrációt. A konszekráció egyszer történik az életben. Nem kell minden évben megújítani.Isten az, aki konszekrál, a szűz felajánlja magát. Ha már tett valaki fogadalmat az örökös szüzességre, a konszekráció kegyelmi különbséget jelent. A konszekrált szűz bensőleg részesedik az Egyház természetében és küldetésében. Élő képmása az Egyház Jegyese iránti szeretetének, és osztozik megváltói küldetésében. A szertartásnak tisztán menyegzői jelentése van. A gyűrűt, a fátylat, és a menyegzői konszekráció más jelvényeit a püspök nyújtja át, aki az újonnan konszekrált szűznek az Egyház zsolozsmáját is átadja. Az Egyház imádságai és érdemei által a konszekráció képes létrehozni a szüzek lelkében egy különleges hatást, mely összeillik annak ünnepélyességével és szépségével. A konszekrációnak, mint szentelménynek a hatása a befogadó hitétől és belső készségétől függ. A konszekrált szűz arra van kötelezve, hogy minden erejével működjön együtt a konszekráció kegyelmével,hogy az gyümölcsözővé válhasson. A fogadalom által a szűz mindent odaadott, amit csak adni tudott. Azonban Isten még többet tud adni, a konszekráció ehhez hozzájáruló szentségi kegyelmei által. Isten tovább alakítja a szűz emberi felajánlását, és hozzátesz egy új természetfölötti erőt, mely megerősíti az ő konszekrált életének megszenteltségét. A konszekráció a szűznek jámborságot és szentséget adományoz, mely egész életén keresztül fog tartani,és vele marad a mennyben is. A konszekrált szüzek egy új állapotot kapnak, mint megszentelt személyek, akik csak Istenhez tartoznak. A konszekrációban Isten elfogadja a szűz ígéretét, és lelkileg termékennyé teszi a Szentlélek tevékenységén keresztül. A konszekráció szándékotok megkoronázását jelenti az isteni kegyelem által az Egyházban.A kegyelmek szempontjából nagyobb új kegyelmeket jelent.Úgy is mondhatnám,hogy ez egy alap, egy eszköz, egyfajta lelki felszerelés,mely új erőt, új hatékonyságot ad nektek.A Misztikus Testben új helyzetbe kerültök.Ez tesz alkalmassá titeket,hogy munkálkodjatok az Egyházért. Minden imádság és munka nagyobb hatékonyságú az Egyházban. A konszekráció Isten megkoronázó tette az Egyház tevékenysége által.Isten megkoronázza önfelajánlásotokat oly módon,ahogy azelőtt nem tette.Isten biztosítani tudja az akarat állhatatosságát. A konszekráció egyesülést jelent,tényleges eggyé válást Krisztussal az Egyházban.A szüzek meghívása Isten dicsőségére történik,és az Egyház mindig fel akarja ékesíteni őket kegyelmekkel. Úgy vélem, a szűz, aki sok évig hűséges a kötelességeihez, meg fogja találni ezt az óriási lelki gazdagságot. Sőt ez fogja megadni az alapot egy nagyon intenzív benső és misztikus élet számára. Meggyőződésem, hogy az Ősegyházban ez volt a misztika alapja. Mivel a világban élő konszekrált szüzesség nyilvános állapot az Egyház életében, a konszekráció szertartását pontosan dokumentálni kell, a megyéspüspök hivatalos nyilatkozatával, és saját igazolással a konszekrált szűz számára. Megfelelő igazolást kell küldeni a keresztelés plébániájának.
8. A konszekráció és a fogadalomtétel kapcsolata
A konszekrált szüzesség is egy határozott és sajátos hivatást jelent, melyet elsődleges hivatásként élnek meg, mint világban élő konszekrált szűz. A konszekrált szüzesség egy állandó, nyilvános állapotot jelent az Egyházban. Ez nem tárgya a magán, vagy az ideiglenes fogadalmaknak. Pontosabban, a szüzek konszekrációja nem foglalja magába a fogadalmakat. A konszekrációban a szűz megújítja az elhatározását, hogy folytatja azt az állapotot, amelyben van, mivel Jézus arra hívja, hogy maradjon szűz Érte. A szerzetesek szintén részesedhetnek a szüzek konszekrációjában, de az ő konszekrációjuk közvetlenül a szerzetesi hivatásukkal kapcsolatos, és az elsődleges hivatásukban élik azt meg, mely a szerzetesi élet. A kolostorban élő nővérek esetén a szertartás gondoskodik arról, hogy fogadalomtételük ugyanakkor konszekráció is legyen. A konszekráció nem egyenlő a fogadalomtétellel. A kötelezettség magából az életállapotból következik. A fogadalomtételkor a hangsúly azon van, hogy az egyén Istennek szenteli magát. A fogadalomtételkor egy nyilvános formulát olvasnak fel, egy szerződést írnak alá és helyeznek az oltárra. A konszekráció Istenhez egy teljesen különböző közeledést jelent.A szüzek konszekrációja nem egy felfelé irányuló törekvés, melyben a szüzek felajánlják magukat Istennek, hanem egy lefelé irányuló cselekmény, Isten tevékenysége, mely a püspök szolgálatán keresztül, az Egyház imádsága által hatásos. A szüzek konszekrációja előfeltételezi a tisztasági fogadalmat. A kánonjogászok definiálták a szerzetesi állapotot, mint „egy határozottan megalapított életmód közösségben, melynek segítségével a hívő nemcsak az általános szabályokat, hanem az evangéliumi tanácsokat is megtartja a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma által”. A különböző szerzetesrendekben különböző fogadalmakat tettek. Ezek mind hasonló vágyat fejeznek ki: az evangéliumi tanácsok szerint élni, és azt egy ünnepélyes ígérettel megerősíteni. A hármas fogadalom és a konszekráció között nincs ellentét. A fogadalmak közül a cölibátus az elsődleges. Ezen keresztül válaszol az egyén a hivatásra, mely nem mindenki számára szól, és saját magát adja ajándékba radikális módon. Amikor valaki egész életére tisztasági fogadalmat tesz, egy egészen új kapcsolatba kerül Istennel. Ez magába foglalja az illető egész személyiségét, akaratát, gondolkodásmódját, értelmét, érzelmeit és magát a testét. A szüzességnek ily módon történő megélése kell, hogy szükségszerűen jelentse a másik két evangéliumi tanács, a szegénység és az engedelmesség megélését is. A szüzességre szóló hívással Isten az egyént a legtöbbre hívja, Krisztus evangéliumi életére. A konszekráció szertartása során a szűz nem tesz szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat. Kérésével, hogy élete további részében Krisztus jegyese legyen, vele az evangéliumi erényeket választja. Ezeket az evangéliumi erényeket állapotának megfelelően fogja élni. Az engedelmesség szellemében kell élnie, egyszerű életet, okosan.
9. Krisztus jegyese
Az egész lényünket magába foglaló Isten-kapcsolat cölibátusban megélt megszentelt életet kíván, mely által az Egyház, mint Krisztus mennyasszonya különleges eszkatológikus jelévé válhalunk. A szüzesség misztikus értelmezése a Krisztussal való egység menyegzői tapasztalata. A személy élménye a Krisztussal való kapcsolatában házassági karakterű. Megtapasztalja, hogy a házasság egy másik emberrel egzisztenciálisan lehetetlen számára. A konszekrált szüzesség az Evangélium radikalizmusát tükrözi. A legjobban akkor szeretitek Krisztust, ha Krisztus-követésetek mindennél radikálisabb lesz. A konszekrált szüzesség valóban egy szent misztérium. Krisztus úgy szereti Egyházát, mint jegyesét. Az Egyháznak szüksége van más szüzekre, hogy ábrázolja a világ számára magasztos egységét Krisztussal. A konszekrált szűz hivatása, hogy Krisztus jegyese legyen. Elkötelezettsége jeleként gyűrűt kap. A lélek szűzi tisztaságában különösen az Ő mennyasszonya. Az Egyház a szüzességben saját misztériumának legtökéletesebb beteljesedését látja: Krisztus mennyasszonyának lenni. A fogadalomtétellel összehasonlítva a különbséget az jelenti, hogy a konszekráció az Egyház menyegzői jelentését fejezi ki. A konszekrált szűz tanúságot tesz Isten mindent magába foglaló szeretetéről. Hivatása: a megtestesült Krisztus mennyasszonyaként élni, odaszentelve a testét, értelmét és lelkét egy közvetlen, teljes jegyesi egységben Krisztusnak, akit a szűz elsődlegesen szeret, mialatt teljesen a világi társadalomban él. A szüzek lelki menyegzője legtökéletesebben a szüzek konszekrációjának szertartása során fejeződik ki, ill. kerül ünneplésre. A ti eljegyzésetek az isteni szerelem koronázási tette. A ti akaratotokat a szüzességre vonatkozóan az Egyház megerősíti és felemeli egy magasztos, természetfölötti méltóságba. A Kánonjogi Kódex 604-es kánonja, ez a jogi szöveg váratlanul utal a szűz „ misztikus eljegyzésére Krisztussal”. Az Egyház törvényes tanítása szerint : misztikus eljegyzés. Ez valóban a hivatásunk szíve. Ahogy az Egyház Krisztus mennyasszonya, a konszekrált szűz az Egyház képmása és Krisztus mennyasszonya. A lelki menyegző a hit misztériuma. A lelki házasság kegyelme a hit szempontjából a legreálisabb, legvégső valóság. A test és a lélek szüzessége, melyet az Egyház jóváhagy, Krisztus szerelméért történik, titeket egy szellemi egység állapotába helyez.
10. A lelki anyaság
A szüzesség, vagy evangéliumi tisztaság, magában foglalja a lemondást a fizikai anyaságról, azonban Isten tervével összhangban egy magasabb rendű anyaságban fejeződik ki, amelyen Szűz Mária anyaságának fénye világít. A keresztény szüzesség végső beteljesedését nem emberi kapcsolatban, hanem a Krisztussal való kapcsolatban találja meg. Ez magába foglalja a szellemi anyaságot. Az igazi természete szerint a nő kész az áldozatra. Adni akar, és nem boldog, amíg teljesen nem tudja odaadni magát. A keresztény szűz életében szellemi értelemben és elrejtett módon Mária anyaságának misztériuma reprodukálódik. A szellemi anyaság nem azonos az aktív apostolkodással. A szellemi anyaság annak természete szerint személyes és benső. Mint Mária esetében, az anyaság nemcsak magát az életadás tényét jelenti, hanem ezt az egyén életének teljes felajánlásával teszi. Mária anyasága csak a keresztnél teljesedett be, amikor egyesült Fia áldozatával. A szellemi anyaság szenvedéssel fog járni. De ez többé nem az egyén saját szenvedése lesz, inkább Krisztus szenvedése, melyben osztoznunk kell Vele. Amit nem tudunk megtenni, a kegyelem fogja megtenni.
11. A házasság szentsége és a konszekrált szüzek kapcsolata
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint:”A mennyek országáért vállalt szüzesség tisztelete, és a házasság keresztény értelmezése elválaszthatatlan, és azok megerősítik egymást”(2349). Az ősi konszekráló imádság a Szüzek Rendjében nagyon szép és sokat mondó. Világossá teszi, hogy a szüzek hivatása nem csökkenti a házasság ajándékát az Egyházban. A házasság és a szüzesség nem mérhetők össze a relatív értékek semmilyen skáláján sem. Az Egyház mindegyik hivatásra a megfelelő megbecsüléssel tekint. Az emberek különböző életállapotokra vannak meghívva. A válaszunk minősége az, ami számít. A konszekráció szertartása közeli rokonságban van a házasság szentségével. 

Forrás:  Margaret Gilmour nővér konszekrált szűz írása és más angol nyelvű források  alapján egy magyar konszekrált szűz fordításában

Kiegészítés a későbbi részekben és a a megjegyzésekben.

Konszekrált (megszentelt) életutak 3.

A szüzek rendjéről  1.

Szent Ágnes
Hazánkban még nem alakult meg hivatalosan  a szüzek rendjének kánonjogilag már elismert lehetősége. Ennek ellenére a lehetőségről érdemes tudnia a hivatásuk formáját keresőknek, hogy ők is hozzájárulhassanak a  szüzek rendjének hazai felvirágzásához a későbbiekben a megyéspüspök engedélyével és áldásával, ha erre az útra éreznek elhívást a megszentelt életutakon belül.
1. Bevezetés
A megszentelt élet legősibb formája a világban élt konszekrált szüzesség, mely az Egyház legelső éveitől kezdve létezik. A konszekrált szűz olyan nő, aki Istennek van szentelve, mint Krisztus jegyese, az Egyház szolgálatára. A megyéspüspök fogadja el az ő elhatározását, hogy megőrzi a szüzességét és követi Krisztust, és a püspök Istennek szenteli őt egy ünnepélyes, nyilvános, liturgikus szertartás során. A konszekrált szüzesség egyházmegyei alapú, ők egyházmegyéjük papságát segítik. Ő egy konszekrált nő, aki a világban marad, és akinek a püspök a vezetője. A konszekrált szüzesség jelentette minden szerzetesi élet gyökerét, és megújított formájában is alapvetően az marad. A világban élő szüzesség önmagában egy meghatározott hivatást jelent. A konszekrált szűz nem látszólag szerzetes, és nem jelent egy szerzetesi intézmény, vagy kongregáció felé haladást sem. A konszekrált szüzek egész életükre ígéretet tesznek a szüzességre, a püspök vezetése alatt szolgálnak, de nem csatlakoznak szerzetesrendhez. A konszekráció új szertartása lehetővé teszi nők számára, hogy teljesen Istennek szenteltek legyenek és szolgálják az Egyházat a közösségi élet szükségessége nélkül.
2. Dokumentumok
A II. Vatikáni Zsinat elrendelte, hogy a szüzek konszekrálásának szertartását át kell dolgozni. Ez megtörtént, és VI.Pál pápa megfelelően jóváhagyta, hogy tegyék közzé.A megfelelő határozatot 1970. május 31.-én léptették életbe. A Kánonjogi Kódex 604-es kánonja a Szüzek Rendjét a megszentelt élet Egyházban elismert hivatalos formái közé sorolja. Az Egyházi törvénykönyv 604-es kánonja így szól:
a) A Szüzek Rendje is a megszentelt életnek ezekhez a formáihoz tartozik. Amikor a szüzek ígéretet tesznek arra, hogy Krisztust szorosabban fogják követni, a megyéspüspök a jóváhagyott liturgikus szertartás szerint őket Istennek szenteli, Krisztussal misztikusan eljegyzi és az Egyház szolgálatára avatja.
b) Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak egymással, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák és támogassák egymást az Egyház szolgálatában oly módon, amely megfelel az életállapotuknak.
3.  A szüzek rendjének helye a „megszentelt élet”-en belül
A Kánonjogi Kódex szerint: „ Az evangéliumi tanácsok követése által megszentelt élet állandó életformát jelent azon hívők számára, akik Krisztust szorosabban követve, a Szentlélek segítségével, teljesen Istennek szentelik magukat, Akit mindenek fölött szeretnek. Így Istennek szenteltté válnak, az Ő tiszteletének új és különös jelévé az Egyház felépítéséért és a világ megváltásáért. Törekszenek a tökéletes tisztaságra Isten királyságának szolgálatában, és az Egyház külső jelévé válva előre jelzik a mennnyei dicsőséget.”/CIC 573.1/
A megszentelt élet formáinak változatossága a Szentlélek gyümölcse. A megszentelt életnek különböző kánoni formái vannak:
1.Remeték
2.Istennek szentelt szüzek és özvegyek
3.Szerzetesek: monasztikus rendek - kontemplatív, ill. apostoli szerzetesek
4.Világi intézmények
5.Az apostoli élet társaságai
4.  Keletkezése, történelme
A szüzek és özvegyek rendje már létezett a nagyon korai Egyházban (a püspökök és a diakónusok rendje mellett), mielőtt az intézményes szerzetesi élet egyéb formái kialakultak. Kifejezve a megbecsülést, melyben a konszekrált szüzességet kezdettől részesítették, az Egyház a szüzek konszekrálására nagyon korán egy sajátos liturgikus szertartást alakított ki. A konszekrált szüzességet nem egy szent, vagy egy szerzetes alapító alapította, hanem magán az Egyházon belül keletkezett. A IV.sz.-ban a szüzek konszekrációja nagyon kedvelt szertartás volt az Egyházban, melyet úgy alkalmaztak, mint napjainkban a házasság megáldását. A legkorábbi szüzek nem különültek el a közösségtől semmilyen értelemben sem, mint ahogy a sivatagi monaszticizmus tette. A szüzesség számukra egy életállapotot jelentett, mint a házasság. Benyújtották szándékukat a püspöknek, aki kiterjesztette rájuk különös védelmét. Szüzességi kötelezettségük egész életüket magába foglalta. A legkorábbi idők óta csak a püspök végezhette a konszekrációt. Kezdetben a szüzek saját otthonukban maradtak, a családjukkal éltek, és részt vettek a helyi egyház közösségi életében. Néha csoportokba szerveződtek. Megkívánták tőlük, hogy szenteljék magukat az imádságnak, a kézimunkának és az aszketikus életnek. A szüzek konszekrációja a világban élő nők számára az Egyház nagyon korai századaitól kezdve a korai középkoron keresztül ismert volt. A monaszticizmus kialakulása után a konszekrációt összekapcsolták a fogadalmak szertartásával. Idővel az Egyház megkövetelte,hogy minden nővérnek, akinek a megszentelt életre van hivatása, monostorokban kell élnie, így a szüzek konszekrációjának szertartása beleolvadt a monaszticizmusba. A IX.-X. sz. körül a konszekráció szertartása kiment a gyakorlatból a világban élő nők számára, de továbbra is megmaradt a nővérek számára a kolostorokban. Ez egy olyan szertartás volt, amely különbözött és elkülönült a szerzetesi fogadalomtételtől.A fogadalomtételhez szentelményként tevődött hozzá. Évszázadokig semmi sem változott a nők számára. Történtek hiábavaló kísérletek időről-időre, hogy a szüzeket kánonilag fogadják el a monostorokon kívül. Az Egyház mindig megtagadta az engedélyt a XIX.-XX.sz fordulójáig, amikor lépés történt ennek az életformának az újra engedélyezésére. A II. Vatikáni Zsinaton a püspököket arra kérték, hogy vizsgálják át a szüzek konszekrálásának a szertartását. A II. Vatikáni Zsinat egyik gyümölcse a világban élő szüzek mély megáldásának visszaállítása volt. A megújított szertartás kihirdetése 1970. május 31.-én történt.
5. A konszekrált szüzek helye a mai világban
A Szüzek Rendje egyike az Egyház azon kincseinek, amelyeket a Szentlélek adott a II.Vatikáni Zsinaton azok közül,melyek „új dolgok és régiek”. Ennek a konszekrációnak a tanúságtétele különösen megfelel napjaink szükségletei számára. Bár a konszekrált szüzek egy ősi hagyományt követnek a Katolikus Egyházban, ők olyan kevesen vannak, hogy a legtöbb ember meglepődik, amikor hall a létezésükről. A Szüzek Rendje fejlődésének mértéke jelentősen eltér az egyes országokban és egyházmegyékben.Természetesen függ a püspökök buzdításától és támogatásától. Sajnos, ezt a kegyelemforrást kevesen ismerik. Nagyon kevéssé ismerik magát a hivatást, melyet magába foglal. A szüzek konszekrációjának megújítása által sokak számára hozzáférhetővé vált ez a hivatás, mely eddig szigorúan fenn volt tartva néhány nővér számára. Mindenesetre világos,hogy ez az állapot, melyet hivatalosan visszaállítottak, még nem találta meg a helyét a szerzetesi élet teológiájában. Hasznos lenne keresni a világosabb megértését annak a gazdagságnak, melyet ez az életmód jelent, és megpróbálni pontosabban meghatározni ezt az életállapotot, mely a szerzetesi élet eredeténél van. Napjainkban a konszekrált szüzesség hivatása új életerőt nyer, amint egyre több nő fordul megyéspüspökéhez, hogy megértsék és magukévá tegyék élethivatásukat. Az Egyház bátorítja azokat, akik kevésbé hagyományos utakat választanak, törekedve a lelki életre.Kevesebb ma a közösségi életre szóló hivatás, de megújult érdeklődés tapasztalható az iránt, hogy a nők keresztény tanúként éljenek saját vallási közösségükön belül.Úgy tűnik,napjainkban azt az életállapotot kellene élni, melyet a korai Egyház spontán módon kezdett el, és melyet napjaink Egyháza is támogat a megszentelt élet új termékenysége céljából. Kétségtelenül még egy korai szintere vagyunk a fejlődésnek. A maga idejében a Szentlélek a püspökökkel folytatott párbeszédünkön keresztül, biztosan meg fogja nyitni az utat a Szüzek Rendje tökéletesebb megvalósulásához. Hiszem,hogy ez a mozgalom Istentől kezdődött, Isten irányítja, és Isten nagyon megáldja.
6. A szüzek rendjéhez tartozás feltételei
A püspöknek kell meghatározni a feltételeket, amelyek mellett a jelöltek az örökös szüzesség vállalására készülnek. Bizonyos feltételek rögzítve vannak azok számára, akik jelöltek szeretnének lenni a szüzek konszekrációjára.
- Bármely katolikus nő, aki hívást érez erre az életmódra, feltéve, hogy sose volt házas, és nem születtek gyermekei, megfontolhatja, hogy jelölt legyen a konszekrált szüzességre. Nem lehetnek jelöltek, akik valaha is házasságban, vagy a szüzesség nyilvános, vagy nyílt megsértésében éltek.
- A jelöltnek alkalmas jellemű és megfelelő érettségű, integrált személyiségnek kell lennie. Kora, bölcsessége, és általánosan elismert jó karaktere alapján a jelöltnek biztosítékot kell adnia a kitartásáról a szűzi életben, melyet az Egyház és az embertársai szolgálatára szentel.
A pszichológiai egészséget, jellemet, érettséget szintén bizonyítani kell, ha szükséges, szakértők segítségével.
- Bár az életkor nem szükségszerűen kritérium, a püspök felelős eldönteni, vajon melyik egyéni életkor lehet korlát: a túl idős kor, a túl fiatal, vagy az éretlenség bármely életkorban.
- A konszekráció előtt a jelöltnek néhány évig zavartalanul cölibátusban kell élnie. A szüzességet, vagy a tökéletes megtartóztatást csak az a jelölt tudja magáévá tenni, aki néhány év alatt megérett erre.
- Kell, hogy gyakorolja a hitét.Elfogadja az Egyház tanítását és a Szentírást, és készen álljon a személyes növekedésre.Képesnek kell lennie magát teljesen az Egyház szolgálatára adni.
- Feltétel továbbá, hogy képes legyen eltartani magát munkájával, vagy független vagyonával, és pénzügyileg gondoskodjon orvosi ellátásáról.
- A megyéspüspök jóváhagyja a jelölt hivatását, és megerősíti azt. A megyéspüspöknek kell a jelöltet a konszekrációra engedni.

Folytatás a következő részben.

A Szent Angyalokról 2.

Ma kedd lévén, és mivel nincs más liturgikus előírás, lehetőség van a szent angyalokról venni a szentmisét. 

Tegnap felfigyeltem valamelyik belvárosi ház homlokzatán egy őrangyalt is ábrázoló homlokzati díszítésre, amelynek nagyon megörültem. Hálát adok, hogy Isten gondoskodó szeretete ilyen formában is megnyilvánul felénk, hogy őrangyalokat rendelt mellénk egész életünk folyamára.


„Attól kezdve, hogy lelkiatyámat áthelyezték Rómába, állandóan és látható módon jelen van egy angyal, aki nem az én őrangyalomnak látszik. Ez az angyal teljesen lelkies, egy nagyon eleven fény, amelyre csak azért tudok ránézni, mert Istennek egy csodája megengedi azt számomra. A szellemi lények anyagtalan szépségével rendelkezik. Nem használja a lábait, amikor mozog, hanem szárnyainak két fényét. Minden fény benne: arca, kezei, amelyeket keresztben tart mellén, hófehéren ragyogó ruhája, amely anyagtalan... És azt mondom: kezei, arca, ruhái, mert mi, szegény halandók csak anyagias módon vagyunk képesek kifejezni magunkat, amikor leírjuk, amit látunk. De ez a gyönyörű szellem, aki sose hagy el engem, és akivel lelkem állandóan szeretetteljesen beszél, nem rendelkezik mással, csak szellemének anyagtalan tömörségével, az arc, kezek, ruhák alakjában, hogy megjelenítse magát lelki szemeim elôtt, és így lecsökkentse a legcsekélyebb fokra azt, amire szükség van, hogy elérhesse ezt a célt, és amit a szavak nagyon szegényesen és anyagiasan fejeznek ki, amikor arcáról, kezeiről, ruhájáról beszélek.  Egyszóval, nekem a Getszemáni Angyalának látszik,aki ,,angyali alakot felvett fény volt''. Úgy tűnik nekem, hogy egyike azoknak a sokaknak, akiket a Paradicsomi karokban láttam... Ó, fény, éneklő fény, az ég végtelen kékjében!... A születéskor a pásztoroknak megjelent angyalok egyikének látszik.  Nem tudom, ki ő. Tudom, hogy jelenléte megvigasztal. Jobban, mint a hold kedves fénye az egyedül járó, eltévedt utast. Biztonságot ad nekem, hogy nem vagyok egyedül, hanem a legjobb társaságban vagyok, és a vezetők társaságában, és a legjobb úton: az Isten angyalának útján, Isten útján. Nem tudom, kicsoda. De boldoggá tesz jelenlétével. Tegnap Márta hat órán keresztül távol volt, én pedig egyedül voltam szobámban, és nagyon megelégedett voltam ezzel az angyali jelenléttel, ami még testi szenvedéseimet is megenyhítette. Összeszedetten elmélkedtem és szemléltem, ami külsőleg álmosságnak tűnhetett, valójában azonban lelki buzgóság volt, és boldog voltam... Mily nagy béke!...”

Valtorta Mária: Őrangyalom mondja c. könyvének Angyalok fejezetéből

Fotó: Philoméla

2011. augusztus 29., hétfő

Konszekrált (megszentelt) életutak 2.

A magánfogadalomról

A magánfogadalommal kapcsolatban próbáltam irodalmat találni, de nagyon minimális, ami eddig rendelkezésre áll. Előfordul bizonyos tájékozatlanság akár még a papok esetében is. Ha tudnak is róla, nem teljesen megfelelő információk vannak, vagy a formai követelményeket nem jól teljesítik, így a kegyelmi élet kibontakozását sem segítik megfelelően bizonyos esetekben a lelkekben. Van az ismeretségi körömben pl. olyan személy, aki szeretett volna magánfogadalomról érdeklődni a plébániáján, de nem nagyon volt az ottani atya „képben”. Nem állítom, hogy ez az összeállítás teljes, de próbál támpontokat adni. Amit itt leírok, főként egyéni tapasztalatból merítettem, és ha bárki ettől több vagy jobb információval, forrással rendelkezik, akkor jelezze és javítom, ill. kiegészítem.
Fontos előrebocsátani, hogy a magánfogadalom nem egyezik azzal, ha magunkban megfogadtunk valamit. Más kérdés, hogy a meghívás és annak elfogadása után az Úr akaratát, ha meg akarjuk tenni, akkor megtesszük azt is, hogy törekszünk az „állapotbeli tisztaságon” túl a „tökéletes tisztaságra”. Mi értelme a fogadalomnak, ha úgyis úgy él valaki, ahogy a lelkiismerete diktálja? Egy idős atya azt tanítja, hogy minden elköteleződés közelebb visz az Úrhoz, tehát a fogadalomhoz kegyelem is társul. A A magánfogadalom ugyan nem szentség, mint a papi rend vagy a házasság, de mégis egy IGEN kimondása és megerősítése Isten felé. Ettől függetlenül azt mondják, hogy az elköteleződés után a kísértések is megmaradhatnak, sőt nőhetnek…
A magánfogadalmat pap vagy püspök előtt kell tenni, elég „négyfülközt”, nem kötelező tanúk, közösség előtt, vagy mise keretében tenni. Az Egyházi Törvénykönyvben az 1191-1198. kánonig ír a fogadalomról. Ennek alapján is látszik, hogy amit a szerzetesi (monasztikus) közösségekben vagy világi intézményekben ill. különböző egyházi jogi státuszú közösségekben az elöljáró előtt tesznek fogadalom, azok általában egyszerű vagy ünnepélyes fogadalomnak minősülnek és lehet közösségben, ill. mise keretében történniük. Alapvetően más szabályok vonatkoznak a szerzetesi fogadalmakra (professio), főként, ha már nem ideiglenes, hanem örök, mint a magánfogadalmakra, gondolok itt arra, hogy csak a pápai engedéllyel lehet felmentést kapni szerzetesi örök fogadalom alól, míg a magánfogadalmat a pap „feloldhatja”., aki előtt tették vagy a helyi plébános. Találkoztam olyan közösséggel, ahol magánfogadalommal köteleződnek el a testvérek: a megszentelt élet bizonyos intézményei, formailag a magánfogadalomnál maradtak, tehát nincs ideiglenes és örökfogadalom, hanem évente megújítandó magánfogadalommal köteleződnek el a közösségben.  Ebben az esetben a jogi háttér számomra még nem egyértelmű.
Lehet tárgyi fogadalmat is tenni magánfogadalomban, de most maradjunk annál a kötelezettségnél, amikor az állapotbeli tisztaságon túl valaki a tökéletes tisztaságra érez meghívást és úgy vállalja a konszekrált életet, hogy nem közösségen belül, hanem csak a világban az Egyház tagjaként.
A szüzek rendjénél egy ideig szintén magánfogadalmat kérnek, - egyénileg ez változhat „előképzettségtől” függően, - mielőtt a püspök előtti örökfogadalmat megengedik.

Magánfogadalmat a gyakorlat szerint nem szoktak örökre letenni, negyed, fél, max. évente meg kell újítani. Egyes forrásokban olvastam róla, hogy lehet pl. örökre szóló tisztasági fogadalmat is tenni. Mivel jogilag nem úgy van nyilvántartva a magánfogadalom, mint az örökfogadalom a monasztikus rendekben vagy a szüzek rendjénél - bármikor felbontható bármely felszentelt pap által - emiatt arra lehet gondolni, hogy nem olyan komoly ez a típusú fogadalom, de ha belegondolunk, ha valaki nem úgy áll hozzá, hogy pl. évente abbahagyja és újrakezdi, hanem évfordulónak a megújítást, akkor ez is lehet „komoly” fogadalom. A szüzek konszekrációjáról szóló későbbi írás alapján felvetődhet a kérdés, hogy mennyire tekinthető a magánfogadalom konszekrált életútnak, ha csak egy bizonyos időre is szólhat. Szerintem ez attól függ, hogy
- ki milyen szívvel tesz fogadalmat,
- van e ténylegesen meghívása,  
- mennyire gondolja komolyan az elkötelezettséget,
- mennyire tart ki a hűségben,
- milyen egyéb körülményei vannak, ami miatt nem léphet rá más elkötelezettségi útra meghívása után.
Nincs szabályozva pontosan, mi a szöveg vagy kötelezettség ezt a lelkivezető/a fogadalmat elfogadó pap és a személynek kell eldönteni (gondolok itt a tökéletes tisztaságra való törekvés megtartásán túl egyéb pl. ima kötelezettségre vagy más a rendekben, közösségekben megszokott szabályokra). Nem feltétlenül kell a magánfogadalomnak is hármasnak lennie, mint a rendekben (professio: szegénység-tisztaság-engedelmesség). Világi, nem külön közösségben az Egyházon belül való életben ezt nyilván nem is lehet így megélni, mert nincs elöljáró és más típusú szegénység van a világi kötelezettségek miatt. Nem élhet magántulajdon nélkül valaki a világban önállóan, mint ahogy szerzetesi közösségekben lemondanak a tulajdonról, de törekedhet a magánfogadalmas az evangéliumi ill. „názáreti” szegénységre.  Tehát lehet és érdemesebb is  talán csak tisztasági fogadalmat tenni magánfogadalomként közösségen kívül. Ebben azt ígéri meg a delikvens, hogy Istennek szenteli az életét; nincs regula, amit be kéne tartani; olyat nem szabad beleírni pl. hogy konkrétan mit fog tenni az ember pl x órát imádkozni vagy amit beleír azt számon is kéri majd a Jó Isten, mivel az Istennek tett fogadalmat meg kell tartani. Világi kötelezettségek mellett érdemes annyit vállalni amennyit a lelkiismerete és lehetőségei engednek az embernek, de inkább minél kevesebb konkrétumot. A szűzi élettel azt vállalja az ember, hogy, nem köt házasságot, nem alapít családot és életét Istennek szenteli a módot az Úrra bízva tehát nincs konkrét missziós vagy szolgálati kötelezettség ez az Úr további vezetése alapján kialakul. Az, hogy arra törekszik az ember, hogy napi szinten, ha lehet, részt vegyen szentmisén, rendszeres imaéletet és az evangéliumi tanácsok szellemében éljen, ez valahogy az Istennek szenteltségből, konszekrációból alapvetően következik.
Annak alapján érdemes összeállítani a fogadalom szövegét, amilyen lelkiséghez közel áll, vagy ahogy a lelkiatya gondolja; megírhatja ő is vagy együtt, nincs sablon. Az elkötelezettség nem szól alapesetben egyik közösséghez sem, hanem az Egyházban magában érvényes, - kivéve ahol egy közösség szabályai máshogy rendelkeznek. Fontos, hogy kézzel írja le és olvassa fel a fogadalmat tevő fogadalomtételkor, az atya is írja alá dátummal; a másolat irattárba is tehető, az eredetit megőrzi az ember. Időben tehát a gyóntatószékben pár perc az egész, utána lehet egy hálaadó szentmisén részt venni, de minden külső megkötés nélkül. 


A magánfogadalom kérdéskörét a későbbiekben még tanulmányozom a megszentelt életre vonatkozó egyházjogi szabályok alapján és a későbbi részekben közzéteszem az eredményeket.

A pusztában kiáltó

Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapján
„Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket." Mk 1, 2-7
„Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: ,,Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.' Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: ,,Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.' Meg is esküdött neki, hogy: ,,Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!' [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: ,,Mit kérjek?' Az így szólt: ,,Keresztelő János fejét.' Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: ,,Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.' A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.”  Mk 6, 17-29
„Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. „Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.”  Mt 14,1-12

2011. augusztus 28., vasárnap

Az új Jeruzsálem


„Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!" És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” Jel 21,9-27

A Szentírás magyarázat szerint a látomás bemutatja az angyal a szent várost, az Egyházat, mint a Bárány menyasszonyát és hitvesét. Ezzel rámutat érintetlen tisztaságára és ugyanakkor termékenységére, mert a lelkek millióit adja Krisztusnak. Az Egyházat nagy  város alakjában szemlélteti, amely az égből szállott alá. A színes leírásban nem egy helyen egybeolvad a földi és a mennyei Egyház képe. A városban ott lakik az Isten, akitől fényességét kapja. Az Egyház üdvrendi elődje a zsidó nép tizenkét törzse, ezért szerepel a törzsek neve az egyes kapuk fölött. Isten oltalma alatt áll, ezért van a kapuknál angyal, és az alap a tizenkét apostol. A város mérhetetlen nagyságát fejezik ki a méretek. A tér minden irányában egyforma, a tér kiterjedése, a kockaforma a tökéletesség kifejezése volt. Bár elképzelhető, hogy a város közepén a Ziggurat-hoz hasonló tornyot gondolt el János, sőt ez látszik valószínűbbnek. A különböző drágakövek Isten kegyelmeinek változatosságát akarják kifejezni és azt, hogy mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor használatos drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni. Temploma nincs, mert Isten és a Bárány állandóan bent lakik a városban. Nincs szükség Napra és Holdra, mert Isten és a Bárány lesznek a város temploma és örök világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja őket tenni.

Isten nem szégyelli a bűnösöket barátaivá és az emberi nem feltámadásának eszközeivé tenni


2011. augusztus 20-án, a madridi ifjúsági világtalálkozón, XVI. Benedek pápa homíliájában azt kérte a szeminaristáktól, hogy jól készüljenek fel arra, hogy Krisztus apostolai legyenek, és Krisztushoz hasonlóan váljanak az emberek útitársaivá és szolgálóivá. Évekig tartó belső csendre, állandó imára, szorgalmas tanulásra és az egyház lelkipásztori struktúráiba való gondos beilleszkedésre van szükség ehhez. Az egyház közösség és intézmény, család és küldetés, amelyet Krisztus hozott létre a Szentlélek által. Ugyanakkor tagjaival az életszentségéből és bűneiből is áll, akik alkotják. Így akarta Isten, aki nem szégyelli a szegényeket és bűnösöket barátaivá és az emberi nem feltámadásának eszközeivé tenni.

Senki sem választja meg a közeget és azokat az embereket, akiknek küldetése szól. Minden időszaknak megvannak a saját problémái, de Isten mindig megadja a kegyelmet, hogy felvállaljuk azokat és túllépjünk rajtuk szeretettel és realitásérzékkel. Ezért a papnak minden körülmény között a jócselekedetek gyümölcseit kell meghoznia, szívében megélve a pappá szentelése napján elhangzott szavakat. A Krisztushoz való hasonulás azt jelenti, hogy egyre jobban azonosulunk Vele, aki értünk szolgává, pappá és áldozattá lett. Minden papnak egész életét erre a feladatra kell feltennie – hangsúlyozta a Szentatya.
A pápa arra buzdította a szeminaristákat: kérjék Jézust, hogy segítse őket abban, hogy hozzá hasonlóvá tudjanak válni, továbbá hogy a távolra szakadtak és a bűnösök segítségükkel megtérjenek és visszakerüljenek az egyenes útra. Kérjék, hogy Krisztus tanítsa meg nekik a betegek és a szegények mellett állást egyszerűséggel és nagylelkűséggel. Isten szeretetétől támogatva ne hagyják magukat megfélemlíteni egy olyan közegben, ahonnan ki akarják zárni Istent és ahol a hatalom, a birtoklás vagy az élvezetek jelentik a legfőbb kritériumokat, amelyekre a létezés épül. A mélyen Krisztusban gyökerező élet újdonságként jelenik majd meg, amely vonzza azokat, akik valóban keresik Istent, az igazságot és az igazságosságot – zárta homíliáját a Szentatya.




A Katolikus Krónika mai műsorában megtekinthető egy összefoglaló a madridi ifjúsági világtalálkozóról többek között a pápa szeminaristákhoz intézett beszédéről is itt:

Évközi 22. vasárnap


„Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.” 62. Zsoltár

„Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13].” Mt 16, 21-27

Isten ajándékai a kapott természet gyümölcseiben is megnyilvánulnak. Jézus megjövendöli szenvedését, hogy megölik de harmadnapra fel fog támadni. Péter tiltakozik, olyan indíttatásból, mivel valószínűleg szereti Jézust, szerinte nem lehetséges, hogy ez történik majd Mesterével. XVI. Benedek pápa elemzi az apostol és Jézus között alakuló további beszélgetést. Péter a lábmosásnál is tiltakozik. Ugyanaz van benne, mint amikor Jézus a szenvedését megjövendöli. Látszólag szeretetét fejezi ki, de helytelen a motivációja, mert ő akarja meghatározni, hogy Jézus mit ajándékozhat és mikor, és hogy kinek kell lennie. A feltételeket nem mi határozzuk meg. Jézus egyértelműen szól: Ő oda megy, ahova tanítványok nem követhetik. Péter azt hangoztatja, hogy ő életét is adná, mindenhova követné Jézust, de Ő lehűti, megjövendölve háromszoros tagadását. Meg kell tanulnia, hogy nem a hősiességtől függ a megbízatás, nem a vallásos buzgóságból származik a közösség Istennel. Péternek meg kell tanulnia kivárni, megvárni hogy Isten feltételeihez, az Őáltala megszabott időpontokhoz igazodjon. Nem a mi hősiességünk, hanem Isten ajándéka, az Általa meghatározott órában, ez a fontos. Szívesen akarunk mi a kiindulópont lenni. A vallásos teljesítmény nem ilyen. Jézust kell a középpontba állítani, Ő a kezdet és vég. A városi kultúrában fordított sorrend alakult ki, azt gondoljuk, minden tőlünk függ, mi vagyunk az alkotók, a törvényhozók stb. A természetben élő ember jobban megtapasztalja, hogy Istentől való, Őáltala él. Ezt a helyes sorrendet őrizzük meg mindenkor. 

Forrás: Osztie Zoltán atya, Így szól az Úr - A Biblia üzenete mai műsora

A tisztaságról


Felmerülhet a kérdés, hogy mitől más a tisztasága annak, aki ezt  élethivatásként éli meg, azaz konszekrált személyként? Ehhez érdemes tisztázni néhány alapvető fogalmat.

1. A hivatalos megfogalmazás alapján (Katolikus Lexikon) a tisztaság erkölcsi erény, a mértékletesség fajtája, mely képessé tesz a testi vágy fölötti önuralomra. A tisztaság teljes, ha valaki nem csak a bűnös, hanem a megengedett testi kapcsolatról is lemond; ez a tisztaság
a) tökéletes, ha egész életre szól (szüzesség, tisztasági fogadalom, József-házasság);
b) tökéletlen, ha az életnek csak bizonyos időszakára korlátozódik (házasság előtt, özvegyi állapot).
c) a tisztaság állapotbeli, ha a nemiséget a krisztusi erkölcs törvényei szerint éli meg az ember (házasság). 

2.A szüzesség: személy, akár férfi, akár nő nem csak biológiai, hanem lelki/mentális állapota is, gondolkodás- és értékelésforma, a mértéktartás nemiség területén megmutatkozó fajtája. A fogalom eredetileg mind nőre, mind férfira vonatkozik, a középkor óta azonban ritkán használják férfiakra. 

Az Újszövetség szerint Keresztelő Szent János és Jézus cölibátusban, azaz szüzességben élt. Jézus tanította, hogy vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról (vö. Mt 8,21; 10,37; 19,29 stb.), de ezt nem mindenki tudja felfogni. Szent Pál a parúzia szem előtt tartásával ajánlja a szüzességet (1Kor 7). mert aki házasságban él, azt jobban lekötik a világ dolgai, mint aki független és így osztatlanul az Úré lehet (1Kor 7,7.26.28.32-34;. Mt 24,19). A házaséletről való lemondáshoz szükséges erőt Pál a Lélek adományai közé sorolja az egyéb személyes hivatásokkal egyetemben, úgyhogy állásfoglalása semmiképpen nem minősíthető a házasság lebecsülésének (vö. Ef 5,21-23). A házasságról való lemondást Pál sehol nem parancsolja, sőt előfordul, hogy óva int a tévtanítóktól (1Tim 4,3), akik a házasságot kevésbe veszik. A szüzességet (cölibátust) Pál még azoknak sem írja elő, akik az egyházban hivatalt töltenek be, csak azt kívánja meg, hogy ha özvegyek lettek, ne kössenek újra házasságot (1Tim 3,2.12; Tit 1,6). A Szentírásban tehát a szüzesség fogalma (bizonyos más akkori irányzatoktól eltérően) nem foglalja magában a házasság lebecsülését. Az apostoli idők után a szüzesség aszketikus gyakorlatnak számított. A II. században ilyennek látták János evangélistát is. Tertullianus szerint Szt Jánoson kívül több apostol is ezt az életmódot választotta. Euszébiosz az ApCsel 21,9: Fülöp diakónus négy lányára is vonatkoztatja a szüzességi életformát. 

Az Egyház életében a 4. sz. elején a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallása lett, a vértanúság helyét az új körülmények között a szüzesség és az aszketikus élet foglalta el a krisztusi életpélda ideális megvalósulási módjaként. Korábban a szüzesség csupán állapotot, hivatást jelentett, a középkorban viszont a keresztény tökéletesség alapja lett. Ebben a korban lett a szüzesség, az 'angyali élet' (vita angelica) tisztelete a legnagyobb, ami a kolostori élet felvirágzásának is köszönhető; a tökéletesség 3 fokozatában (szüzek, özvegyek, házasok) a szüzesség a legértékesebb. Jézus tanítása fölelevenítette a teremtéstörténet házasságra vonatkozó értékszemléletét (Mt 19,4-6), életpéldája pedig a szüzesség ideálját állította követői elé. A szüzességben az ember pozitív, a szentségi házasságra jellemző értékekről és javakról mond le, és e lemondásának a szeretetet kell kifejeznie. A mennyek országáért vállalt szüzesség az egész keresztény élet középpontja, a keresztségi kegyelem legfőbb kibontakozása. Erre az állapotra Krisztus hívja meg az embert, s a szüzességben Krisztussal megélhető kapcsolat megelőz minden más, családi, társadalmi kapcsolatot (vö. Lk 14,26; Mk 10,28-31). A szüzesség Krisztus visszatérésére való éber várakozás hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világidőhöz tartozik, amely elmúlik (vö. Mk 12,25; 1Kor 7,31). Jézus Krisztus anyjának hitvallás értékű neve, a Szűzanya (lat. Virgo Maria) Mária örök szüzességére utal.

3. A tisztasági fogadalom: lemondás a mennyek országa kedvéért a hatodik parancsolat területére tartozó minden belső és a külső cselekedetről és a házasságról. Formája szerint a tisztasági fogadalom lehet
a) magánfogadalom és
b) nyilvános fogadalom, ez utóbbi lehet
- egyszerű és
- ünnepélyes. Az Egyházban ilyen ünnepélyes tisztasági fogadalom a
-         cölibátusra tett ígéretet és az
-         ünnepélyes szerzetesi fogadalom.
  -------
 Végiggondolva a fentieket, a tisztaságon belül a tökéletes, tökéletlen és az állapotbeli tisztaságot érdemes megkülönböztetni. Az Isten országáért szűzi életet, ill. tökéletes tisztaságot meghívás alapján élő (konszekrált) személyek nemcsak, hogy lemondanak a házasságról, hanem ezt Isten Országáért teszik, illetve a testi - emellett lelki - tisztaságot természetfeletti módon élik meg. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy testben és lélekben tisztaságra törekednek, mert ezt egy házasságra készülő egyedülálló, vagy egy özvegy ugyanúgy megéli ideális esetben. A házasságban, állapotbeli tisztaságban élők számára és minden megkeresztelt számára az életszentségre (így az üdvösségre) való meghívás mindazonáltal alapvető, a saját hivatás, az egyéni életállapotnak megfelelő kegyelmek megélésével.

Boldog Kalkuttai Teréz anya így tanít a (tökéletes) tisztasággal kapcsolatban:

"Amikor Jézust választottuk jegyesünkké, nemcsak úgy egyszerűen a mátkái lettünk, hanem teljes szívünkből hisszük, teljes meggyőződésünkből valljuk, hogy Krisztus a mi jegyesünk, és oly erős kötelékek fűznek bennünket Hozzá, hogy senkinek sincs hatalma elválasztani bennünket Tőle. Ez a mi hivatásunk. Ő elfogadta, hogy egészen az Övéi legyünk. Szent Pállal együtt teljesen biztosaknak kell lennünk abban, hogy semmi el nem választhat bennünket Tőle. Ez a mi hivatásunk, de a püspökeink és a Szentatyánk hivatása is: hogy Istené legyünk szívvel-lélekkel. Ő elfogadott bennünket. Ezért az a munka, amelyet az Anyaszentegyház ránk bíz, nem más, mint a Hozzá való szoros tartozás bizonyítéka. Ha Krisztushoz tartozunk, az Egyházhoz tartozunk, magához fogadott bennünket, és munkát bízott ránk. Ez pedig a tevékenységünkben megnyilvánuló szeretetünk. Hogyan szereti az asszony a férjét? Amikor nővéreimnek a szent tisztaságról beszélek, mindig a házasságot veszem példának, amelyet senkinek sincs joga felbontani. A Szentírásban találunk egy szót, amely angolul oly szépen hangzik: "cling". Annyit jelent, hogy hozzánő, odatapad, odakötődik, vagyis a házastársak annyira együvé tartoznak, hogy semmi sem választhatja el őket egymástól, senki, semmi sem tépheti szét a férj és feleség közötti kapcsolatot. Ugyanez vonatkozik ránk is, az Isten és közöttünk levő kapcsolatra. Ez a szó szent tisztaságot jelent számunkra: hogy semmi sem választhat el egymástól, semmi sem ékelődhet közénk. Sok család kérdezi, miként lehetséges, hogy ma sok pap és szerzetesnővér elhagyja a kolostort. Mivé lett a fogadalmuk? Ha az Egyház feloldhatja őket szerzetesi fogadalmuk alól, miért nem engedi meg nekünk, hogy elhagyjuk férjünket, vagy a férjeknek, hogy elhagyhassák feleségeiket? Való igaz, okkal vetik fel a kérdést. Ha jól értelmezzük, a tisztasági fogadalom olyan, mint a házasság, egyesülés Jézussal, kitartó és állandó odaadás, hogy semmi se választhasson el Tőle. Hogy így élhessünk, és ebben lássuk életünk értelmét, Jézus az élet kenyerévé vált, így ad erőt, kitartást, életet ahhoz, hogy hűek maradhassunk Hozzá. Nemcsak szóban, papírosan, hanem bensőnkben, az életünkben. Olyan szeretetben és hittel, hogy semmi, de semmi el ne választhasson Tőle. Mi tehát a tisztasági fogadalom? Nemcsak azt jelenti, hogy nem mehetek férjhez. Ez csupán egy tényező; a tisztasági fogadalom rendíthetetlen szeretet Jézus iránt, a Jézussal való állandó töltekezés."

Végül egy részlet Erzsébet nővér tanúságtételéből, aki a „Krisztus Ügye” Lelki Család nővéreként köteleződött el.  

„Istennek szentelt életet élni azt jelenti, hogy minden erőnket, időnket, tehetségünket és képességünket, a nap minden óráját, értelmünket és érzelmeinket Isten kizárólagos szolgálatába állítjuk, és szeretetből alárendeljük az Ő akaratának. Ahogy Mária, egészen oda akarjuk ajándékozni magunkat Istennek és embertársainknak. A Szűzanya példája különösen is fontos számunkra, nővérek számára: ahogyan ő csendben, feltűnés nélkül szolgálta Isten terveit, úgy szeretnénk mi is szeretettel mindazoknak a szolgálatára állni, akiket Isten ránk bíz. Ezáltal sokak “lelki” anyjává válunk.”
 
A teljes tanúságtétel a Lelki Család honlapján olvasható:

A balga és okos szüzek

A pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza


Boldog Kalkuttai Teréz anya magyar szeminaristákhoz intézett szavaiból:

"Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, segítsen bennünket, hogy a mi szívünk is olyan gyönyörű legyen, olyan tiszta, olyan folt nélküli, annyira tele szeretettel és alázattal, hogy befogadhassuk Jézust, és szívünkben őrizhessük. Szeressétek őt, ahogy Mária szerette őt, és szolgáljátok őt, amikor a szegények és szükséget szenvedők álruhájában jelenik meg."

"Az a hivatásunk, hogy így egészen átadjuk magunkat Jézusnak. És a ti számotokra, akiket kiválasztott, hogy papjai legyetek, ez különösen érvényes. Milyen szentté kell válnotok, hogy az ő helyét foglalhassátok el, és őt képviselhessétek a világban."

"Hogy kizárólag Jézuséi lehessünk, ahhoz mélységes imaéletünknek és áldozatkészségünknek kell lenni. Az imádság a mély hit gyümölcse. A hit gyümölcse pedig a szeretet és a szeretet gyümölcse a szolgálat."

"Isten csodálatos adománya számotokra, hogy papjai lehettek, mert ti vihetitek el Jézust sok ember szívébe."

"Jézus nagysága és alázata abban áll, hogy készségesen átadja magát, hogy a papokban jelenlévő Jézussá legyen."

"Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a keresztre nézünk, láthatjuk, mennyire szeretett ő bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk, láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket."

"Imádkozni fogok értetek, hogy Mária által ti is egészen Jézusnak adjátok magatokat. Legyetek alázatosak, mint Mária, és szentek, mint Jézus. Ti is imádkozzatok értünk, hogy el ne rontsuk Isten művét, amit nagy szeretettel és alázattal próbálunk végezni. Imádkozzatok a szegényeinkért is. Sok-sok szenvedés van ezen emberek között, de csodálatos emberek ezek. Valóban Jézus találjuk meg bennük a nyomorultak álarca mögött."

"Imádkozunk értetek, hogy maradjatok hűségesek minden időben, minden percben!"

"Éppúgy, ahogy az Atya Igéje megtestesült, hogy köztünk és bennünk éljen, a papságot szintén azért kaptuk, hogy Isten szeretete élő szeretet legyen az emberiség számára."

Forrás: Központi Szeminárium